Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.
Irományszámok - 1892-523. Törvényjavaslat, a gyermekek vallásáról
523. szám. 19 9. §. A jelen törvénynyel ellenkező mindennemű jogszabályok s jelesül az 1868: LIII. t.-cz. 12. és 14. §-ai hatályon kívül helyeztetnek. 10. §. A jelen törvény az általánosan kötelező polgári házasságot szabályozó . . . . törvényczikkel egyidejűleg lép életbe s végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi és belügyministerek bízatnak meg. Budapesten, 1893. évi november hó 19-én. Gróf Csáky Albin s. k., vallás- és közoktatásügyi mmist&r. Melléklet az 523. számú ir ományhoz. Indokolás, „a gyermekek vallásáról" szóló törvényjavaslathoz. A kormány már helyének elfoglalása alkalmával kifejtett programmjában kijelentette, hogy a házassági jogra vonatkozó törvényes intézkedések létesülte után nem fog fenforogni akadály az ellen, hogy az 1868 : LIII. t.-cz. azon rendelkezései, a melyek a vegyes házasságokból született gyermekek vallásáról szólnak, megváltoztassanak. Midőn tehát a házasságjog szabályozásáról szóló törvényjavaslat beterjesztése után a jelen törvényjavaslatot is a törvényhozás bölcs elbírálása alá van szerencsém terjeszteni, a kormány jelzett álláspontjának következményeit vonom le. Mielőtt a törvényjavaslat czélja és indokainak általános kifejtésére áttérnék, röviden azon szoros összefüggést látom szükségesnek közelebbről megvilágítani, mely a házasságjog általános érvényű, törvényes szabályozása és a jelen törvényjavaslatban tervbe vett intézkedések között fenforog. Tudvalevő, hogy ez idő szerinti jogállapotaink mellett a házasság megkötése, annak érvényessége, szóval maga a házasságjog teljesen vallásfelekezeti alapokon nyugszik. Az állam a házasságot, mint egyházi intézményt állami érvénynyel ruházza fel, s nagyban és egészben államilag is csak azon házasságot ismeri el érvényesnek, mely az illető vallásfelekezet tanai és szabályai szerint is érvényesnek tekintetik. Minthogy pedig a házasság magánjogi vonatkozásaiban és következményeiben az államot legelső sorban érdekli: természetes, hogy a jelzett körülmények között már csak a házasságkötés szempontjából sem lehet az államra nézve közönyös az, hogy az egyes állampolgárok melyik vallásfelekezethez tartoznak. Már most alig tagadható, hogy a különböző keresztény vallásfelekezetekhez tartozó jegyesek házasságának egyházi úton való megkötésénél a születendő gyermekek mily vallásban való nevelésének biztosítása vallás-felekezeti érdekharczot szülhet, mely azután magában a családi életben is mély nyomokat hagyhat hátra. Minden egyébtől eltekintve, már ezen egy szempont is teljesen indokolja az 1868-iki törvényhozásnak az LlII-ik törvényczikk 12. és 14. §-ában foglalt álláspontját. Mihelyt azonban a házasság a különböző vallásfelekezeti felfogásoktól függetlenül az állam 8«
