Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-541. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a vallás- és közoktatásügyi minister által, „az izraelita vallásról” benyujtott 300. sz. törvényjavaslat tárgyában

180 . 541. szám. az esetben, ha a lelencz a község által tartatik fenn, izraelita valláson neveltessék fel, az esetre, ha a község lakóínak többsége izraelita vallású, oly méltányos, a közteherviselés igazságos viszontszolgáltatási joga, mely a többi bevett vallásfelekezateknél is helyeslőleg fogadtatik el és alkalmaztatik. A 19. §-nak az izraelitákra való kiterjesztése által nekik is megadatik a jog, hogy a többi törvényesen bevett vallásfelekezet szertartásai és ünnepeinek megtartására ne kényszeríttessenek. Továbbá részükre is törvényben kifejezetten biztosíttatik a törvényesen bevett vallásfelekezetűeknek egymás vallása iránti tisztelet s türelem, hogy vallásfelekezetük ünnepén templomjuk közelében s egyházi menetek alkalmával azon téren és utczákon, melyeken az ily menet keresztülvonul, minden. mellőzendő, a mi az egyházi szertartást zavarná. E §. rendelkezése, bár e részben tételes törvényben intézkedés téve nincs, az életben megoldást nyert önmagától s szükséges esetekben vonatkozó törvény az izraeliták mellett is alkalmazást nyert, tehát csak egy tényleges állapot nyer törvényben kifejezést. A 20. §. lényegileg ugyanoly intézkedést foglal magában, mint a minő intézkedés a magyar és erdélyi izraeliták 1868. deczember 10-iki egyetemes gyűlése által hozott s 0 Felsége által 1869. június 14-én szentesitett szabályzat és határozatai 7. §-ában is benfoglaltatik. Jövőben tudniillik minden izraelita hitvallásúaknak, a kik külön egyházközséget nem képeznek, kötelesek csatlakozni a saját vallásfelekezetükhöz tartozó s hozzájuk legközelebb eső oly önálló egyházközséghez, mely a magyar állam területén belül létezik. A 21. §-nak kiterjesztése az izraelitákra lelki—vallási oly intézkedésnek törvényben biztosítása, a mi részben hasonlókép már meg van valósítva. Ugyanis megengedtelik e §-ban kifejezetten, hogy a hadseregnél, állami közintézetekbea, úgyszintén a polgári s katonai kórházakban az izraelita vallásúak saját egyházuk lelkészei által részesitendők vallásos tanításban. Ez annyira a dolog természetéből folyó rendelkezés, hogy további indokolást nem igényel, mert hisz a vallásoktatás czélja a vallásos meggyőződés fejlesztése, erősítése, már pedig .ez mindenkinél ugy érhető el leghelyesebben, ha nem más vallásban — a mi esetleg'saját vallása feletti kételyek felébresztését s így egy ingadozó vallási felfogást szülhet, — hanem ha saját vallásában nyer folytatólagos kiképzést. De még folyik ezen §. jogossága és szükségszerűsége az egyenlősített vallásfelekezetek egyenlő szabadságából is. Az utolsó •§., mely még felvétetni javaltatik, a 23. §. Ez a §. ugyan már csak közvetve szól a lelki és vallási dolgokról, de az igazságosság szavának engedett a közoktatásügyi bizottság, mikor ezen §-nak az izralitákra való kiterjesztését javasolja. E §. szerint izraeliták által is lakott községekben és városokban, mely házi pénztárából egyházi czélokra, vagy valamely felekezeti iskola javára segélyt szolgáltat ki, e segélyben igazságos arány szerint az izraelita vallásfelekezet is részesítendő. Ez a rendelkezés, a mily igazságos, ép oly jogos is, mert ha a községi pénztár vagyonából — melyhez az izraeliták ép ugy hozzájárulnak, mint a többi bevett vallásfelekezethez tartozók — az eddigi törvényesen bevett vallásfelekezethez tartozók egyházi és iskolai czélokra segélyt kapnak, ép oly jogczímen nyerhetnek igazságos arány szerint segélyt az izraeliták is. Hogy ezen felfogás már átment a közéletbe is, hogy törvényes intézkedés nélkül, saját igazságérzetétől sugalmazva, egyes helyeken meg is adják a községi pénztárból az izraelitáknak a segélyt, az országban több példával igazolható. Nevezetesen ily felfogással járt el maga Budapest fővárosa is, a hol az izraeliták ily segélyben részesittetnek. Hogy az 1868: LIII. törvényczikk többi §-ai nem terjesztettek ki az izraelita hitfelekezetekre, az magyarázatát leli azon körülményben, hogy a kihagyott többi §-ok, kettő kivételével, a törvényesen bevett vallásfelekezetek házassági ügyeivel foglalkozik; ezeknek a §§-nak #