Képviselőházi irományok, 1892. XVI. kötet • 514-550. , XXII-XL. sz.

Irományszámok - 1892-541. A közoktatásügyi bizottság jelentése, a vallás- és közoktatásügyi minister által, „az izraelita vallásról” benyujtott 300. sz. törvényjavaslat tárgyában

541. szám. 177 intézkedés 31 pontban, mely az izraelitákkal foglalkozott, melyben részükre a keresztények jogtalan sérelmei ellen óvrendszabályok is vannak megállapítva. Figyelemre méltó e korból (1291.) Pozsony város levele, melyben kijelentetett, hogy az ottani zsidók a többi polgárok minden szabadságát élvezik. 1360-ban N. Lajos kiűzetésüket rendelte el s, ez időre esik a »levélölés« intézményének behozatala Magyarországon, mely abban állott, hogy a király egyeseket vagy egyes városokat, kik izraelitáknak tartoztak, tartozásuk alól egészen vagy részben felmentette, képletileg fejezve ki, hogy egészben vagy részben az adóslevél követelési jogát mintegy megölte. Nagy Lajos alatt szerveztetett a »Zsidó biró« intézmény, a mind sűrűbben felmerülő viszálkodásuk elintézésére, a zsidók és keresztények közt való viszony szabályozására s a zsidók jogainak védelmére. Ez intézmény, felállításának szüksége mutatja az izraeliták szorultabb helyzetének mindinkább előtérbe való nyomulását. Zsigmond király alatt (1436.), ki bár IV. Béla kiváltságlevelét megerősítette s azt 5 űj ponttal megtoldván, több külső védelemben részesültek, helyzetük erkölcsi tekintetben rosszabbodott, mert a király velük, mint tulajdonával, birtokával rendelkezett. Mátyás alatt 1464-ben létesült a »Zsidó praefeetura« az udvarnál, mely ott az izraeliták érdekeit képviselte; ez szorgalmazta trónváltozáskor jogaik, kiváltságaik megerősítését. A Mátyás utáni időkben, II. Lajos »Védlevél« intézményének behozatalát (1518.), az izraelitáknak 20—50 dénár adóval való megrovását és pár, a harminczad és vám kibérlésétől való eltiltásuk tárgyában behozott törvényeken kivül egész Mária Terézia, illetve II. Józsefig valamely nevezetesebb törvényes intézkedés az izraelitákat illetőleg nem történt. De annál nevezetesebb szerepet játszottak a városok, melyek felhasználva jogaikat, a lehető legnyomasztóbb adókkal és követelésekkel zsarolták izraelita lakóikat. Pénzen kellett nyugalmukat védlevelekkel megvásárolniuk s bár 1520-ban a megbélyegző zsidó ruha viselése alól felmentettek, de másfelől újabb sérelmek (pl. Rudolf rendelete, hogy házaikat adják el) újabb és újabb terhekkel való megrovások által mintegy kényszerítve lettek a minden mód és eszközzel való pénzszerzésre. Ez az időszak 1783-ig volt a legszomorúbb a magyarországi izraeliták történetében, mikor t. i. II. József rendelete látott napvilágot, mely megengedi nekik, hogy látogathassák a hazai magasabb tanintézeteket, saját hitközségeket alkothassanak, saját költségükön iskolát tarthassanak, paraszttelkeket bérelhessenek, kardot hordhassanak, szakált viselhessenek, sőt bizonyos feltételek mellett — polgári jogok gyakorlására is képesítetteknek jelentettek volna ki, ez iránt azonban megállapodás létre nem jöhetett s e részben a korábbi állapot tartatott fenn. 1790-ben Lipót alatt behozott törvénynyel megengedtetett, hogy a bányavárosok kivételével sz. kir. városokban lakhassanak. Majd a haladó kor szelleme az izraeliták helyzetére is befolyással kezdett lenni hazánkban is úgyannyira, hogy már 1839/40. évben egyes megyék, nevezetesen Pest megye követe utasítást kapott, hogy az izraelita vallásnak a törvényesen bevett vallások közé való iktatás eszméje mellett foglaljon állást s hogy az izraeliták a haza többi, polgáraival egyenjogusittassanak. Ugyancsak 1839-ben kerületi küldöttségek egy javaslatot dolgoztak ki, mely szerint a zsidó vallás bevett vallásnak nyilváníttatott s reájok minden polgári jogok kiterjesztettek volna, de e, törvényjavaslat a főrendek által visszavettetvén, csak az 1840: XX. t.-cz. alakjában jöhetett létre. 1843-ban szóba hozatott újra a zsidók egyenjogúsításának kérdése. 1846-ban József föherczeg közbenjárására türelmi adójuk 1,200.000 írttal megváltatott. 1848-ban Kállay Ödön egy törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé, mely az osztályok központi bizottságában is tárgyaltatott s mely szerint ugy polgári, mint vallási tekintetben az izraeliták a hon többi polgáraival egyenlőknek nyilváníttassanak melynek 3. §-a szerint a keresztények és izraeliták közt a házasságkötések törvényileg érvényeseknek nyilváníttassanak. Ugyancsak 1848-ban egy hasonszellemü 7 § ból álló törvény. javaslat is került 161. sz. a. az or. gyűl. elé, de sem ezek, sem Szemere Bertalan 1849. jul. 28-án beterjesztett törvényjavaslata, mely az izraelitáknak ugyanazon polgári és politikai jogot akarta KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XVI. KÖTET. 23