Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
90 513. szám. ségesek, mint az érvényes házassághoz. Az erdélyi ev. ref. vallásúak joga szerint azoknak eljegyzése, kiknek házassága bizonyos bontó akadályokba ütközik, érvénytelen. (Bőd: H. t. 60. §.) Az erdélyi ágost. ev. szászok joga csak oly személyek eljegyzését tekinti megengedettnek, kiknek házassága valamely törvényes akadályba nem ütközik; az elhárítható akadály megszűnése előtt eljegyzés nem jöhet létre. (Eheordn. 22. §.) Jogaink szerint általában kétes, hogy az eljegyzés létrejövetele, különösen az érvényesség általános akadályai: az erőszak, fenyegetés, tévedés és csalás szempontjából, mennyiben Ítélendő meg az általános tanok s mennyiben a házasságjog szabályai szerint. A József-pátens és az Unit. egyházi törvény az egész kérdésre nézve semmiféle irányelvet nem állit fel. Fennálló jogainknak az eljegyzésre vonatkozó rendelkezései e javaslat törvényerőre emelkedése esetében polgárjogi hatályukat veszitvén (166. §. 2. bek.), e kérdés a szerződésekre vonatkozó általános szabályok szerint lesz megoldandó, a mennyiben azok az eljegyzés lényegével és természetével összeegyeztethetők. A mi különösen azt a kérdést illeti, hogy oly személyek között, kik között az eljegyzés időpontjában valamely házassági akadály állott fenn, jöhetett-e létre érvényes eljegyzés, a biró rendszerint csak akkor fogja megfontolás tárgyává tehetni, midőn az eljegyzés vagyonjogi következményei felett itél s az is vitássá vált, vájjon volté a jegyesnek alapos oka a visszalépésre vagy sem. Ilyenkor az eset körülményeinek, különösen a házassági akadályok természetének, felmanthető vagy felmenthetlen voltának s annak figyelembevételével, hogy az akadály a visszalépés időpontjában még fennállott-e vagy sem, fog a biró a felett határozni, jött-e létre a felek között esetleg feltételesen oly eljegyzés, a melytől való visszalépésnek a törvényben meghatározott következményei beállhatnak. Abból ugyanis, hogy az eljegyzés a leendő házasságkötésre irányul, feltétlenül csak az következik, hogy nem ismerhető el érvényesnek azoknak eljegyzése, a kiknek házassága valamely felmenthetlen akadályba ütközik; mert az oly* házassági Ígéret, melyet a jegyesek a törvény feltétlen és el nem hárítható tilalma következtében nem teljesíthetnek, czéltalan és jogilag megengedhetetlen, s mint ilyen, semmi joghatálylyal nem bírhat. Ellenkezőleg, ha a házassági akadály elhárítható, nem volna elfogadható indoka annak, hogy az esetben, ha a jegyesek a házasság meg kötéséta zon időpontra kívánják elhalasztani, midőn a házassági akadály elhárittatott vagy elenyészett, a jegyesek bármelyike is alapos ok nélkül visszaléphetne az eljegyzéstől csak azért, mert az eljegyzés időpontjában a házasság a fenforgó akadály miatt nem lett volna megköthető. Ezen álláspont az eljegyzés vagyonjogi következményei tekintetében nem lehet aggályos; mert a javaslat csakis az alapos ok nélkül visszalépő vagy a visszalépésre alapos okot szolgáltató jegyest kötelezi az ajándékok visszaadására és az okozott kár megtérítésére; s miután oly személyek között, a kiknek házassága az eljegyzés időpontjában valamely elhárítható akadályba ütközik, eljegyzés mindenkor csak oly korlátozással jöhet létre, hogy a házassági akadály később elhárittatik, a biró a feltételes és határidőhöz kötött jogügyletek szabályai szerint fog határozni a felett, vájjon a jegyesek visszalépése az akadályra való tekintettel igazolt-e vagy sem. Ennélfogva az eljegyzés vagyonjogi következményei ily esetekben is csak akkor állhatnak be, ha annak a javaslat 4. és 5. §-aiban meghatározott feltételei fenforognak. Oly természetesnek látszanak ezen következtetések, hogy aggály nélkül lehetett mellőzni az eljegyzés létrejövetelére vonatkozó szabályokat. A javaslat az eljegyzés kellékei közül csakis egyet tartott szükségesnek szabatosan megállapítani, t. i. a törvényes képviselő beleegyezését a kiskorúakra nézve (1. §.). További rendelkezései az eljegyzés joghatályára (2—3. §§.) és megszűnésének vagyonjogi következményeire vonatkoznak. (4—7. §§.)
