Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

44 513. szám. III. A történeti fejlődés rövid vázlatát ki kell egészíteni a házassági jog terén uralkodó tételes szabályok rövid ismertetésével. E tételes jogok főbb vonásai a mai állapotok képét tüntetik fel s a törvényhozónak elhatározása egyik indokát ebből kell merítenie. Ha kétségtelen az, hogy a fennállt jogszabályok egyházjogi természetüknél fogva sem nem módosíthatók, sem részlegesen el nem törölhetők, a nélkül, hogy az állam és egyház természetellenes összeköttetését ne eredményezné: akkor egyúttal meg van jelölve az a mód és meghatározva az az alap, a melyet a törvényhozásnak el kell fogadnia, ha a különböző jogrendszerekből az egységes jogrendszerre kíván átmenni. A hazánkban érvényes házassági jogok jellemzésére első sorban föl kell említeni, hogy habár azok részben egyházi, részben állami rendelkezéseken alapulnak, mégis kizáróan hitfelekezeti jogok jellegével birnak. Mert azon állami jog is, mely a szorosabb értelemben vett magyarországi protestánsok, továbbá a magyarországi, úgyszintén az erdélyi és a fi umei izraeliták házassági jogát szabályozza, csak az azon hitfelekezetekhez tartozókra szól. Figyelembe veszi a vallási felfogásokat az akadályok meghatározásában és érvényre juttatja azokat a felbontás kérdésében is. Az érvényben levő hitfelekezeti jogrendszer az, a mely a hitfelekezeti jogok érvényben levő rendszere több külön, egymástól független jogterület képződésére vezetett. A jelenlegi házassági jogviszonyok méltatásához szükséges még annak kiemelése is, hogy az egyes egyházak ugy szervezetükben, mint liturgiájukban nemzetiségi alapon nyugosznak, és az illető egyházak házassági jogának területe egyszersmind nemzetiségi jogterületnek tűnik fel. E különböző házassági jogterületek politikai szempontból is figyelmet érdemelnek, mert az egyházi elkülönítés a nemzetiségi elhatárolás színezetével is bir. Ezt megerősíti és egybefűzi az illető egyháznak szervezete, a mely egyúttal az egyházi bíráskodás szervezetét is képezi. Az érvényben levő házassági jogoka hitfelekezeti jogterületek tekintetében a következő alakulást tüntetik föl: 1. A római katholikus egyház hiveire nézve érvényes a kánoni jog, melynek anyagi szabályai az ország egész területére kiterjednek. 2. A görög keleti egyház hiveire nézve a,z 1868: IX. t.-cz. alapján nyugvó egyházi szervezet szerint két különböző jogterület különböztethető meg: a) a görög-keleti román egyház, és b) a görög-keleti szerb egyház joga. Külön állást foglalnak el a görög-keleti egyházak se nem szerb, sem nem román ajkú hívei. Az anyagi és alaki jog ezen jogterületeken belül a források közössége daczára, eltérő ; mi onnan ered, hogy a házassági jognak egyik alkatrészét ezen egyházak hiveire nézve a szokásjog és az egyes egyházmegyékben kifejlődött tényleges gyakorlat képezi. A görög keleti román és a görög-keleti szerb egyház joga két különböző jogterületet alkot. Az anyagi jogban nemcsak a gyakorlat eltérése választja el őket egymástól, hanem az éles nemzetiségi különbség is, mely a házassági jog elsőrendű forrásaiban felismerhető. A román egyház a román Pravila és Pidalionra helyezi a fősúlyt. A Pravila van hivatva egybekapcsolni a román egyháznak bárhol levő hiveit, ez jő alkalmazásba minden a görög-keleti egyházhoz tartozó románnal szemben. A görög elketi szerb egyház követői a jogszolgáltatásban a Kormcsaja Knyiga-t veszik