Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
32 513. szám. A katholikus egyház szempontjából jogilag teljesen közömbös a vegyes házasság megkötésénél közreműködő evangélikus lelkipásztor jelenléte. Az 1841. április 30-án kiadott instructió nem is állítja fel a vegyes házasságok érvényének kelléke gyanánt, hogy az legalább protestáns lelkész előtt köttessék, mi a protestáns egyházak jogi lételének elismerésével lett volna egyértelmű, hanem a vegyes házasságokat általában felmentvén a tridenti házasságkötési forma alól, azokra vonatkozólag a korábbi egyetemes kánonjogi felfogást emelte érvényre, melynek értelme szerint a házasság minden hatósági közreműködés hiányában is jogérvényesen létesülhet. A vegyes házasságok terén még a »sponsalia per concubitum transeunt in matrimonium« elve is érvényesülhetett mindaddig, mig ezt az elvet az absque forma tridentina létrejöhető házasságok keretében XIII. Leo pápa az 1892. év folyamán meg nem szüntette, ki azonban az »absque forma tridentina« köthető házasságokra nézve azt, hogy azok létrejöhetnek, kifejezetten fentartotta (Acta Sanctae Sedis XXIV. 441. 1.). Uykép a kánonjog szerint, vegyes házasságok, függetlenül azok egyidejüleges anyakönyvvezetésétől, jogérvényesen jöhetnek létre. És ezen elvet 1841 óta egész a legújabb időkig Magyarországon az egyházi bíróságok is elismerik, habár egyenesen az állam törvényébe ütközik. A házassági jognak Magyarországon fejlődésétől, a mely az eddigiekben fel van tüntetve, lényegesen eltér az erdélyi jogfejlődés. A teljes egyenlőség és viszonosság a két evangelika, a római katholikus és az unitárius vallás közt Erdélyben már a XVI. század végével érvényes jogként jelentkezik. S a lelkiismereti és vallásszabadságot feltétlenül elismeri az 1557. évi tordai országgyűlésnek ama határozata: »hogy mindenki azt a vallást választja, a melyet meggyőződése javall, mert a lelkiismereten nem lehet és nem szabad uralkodni.« Az Approb. Gonst. I. R. 1. ez. 2. articulusa rendeli, hogy »a négy recepta religiók az országnak ezen megegyezett közönséges végzései szerint in perpetuum pro receptis tartassanak«. Az Approb. Gonst. I. R. 5. Cz. 4. articulusa mindegyik felekezetnek biztositja a házasságkötés és bíráskodás jogát. Szabályozza egyúttal a házasság - felbontás okából történő áttérést az egyenlőség elvének fentartása mellett. A görög nem egyesülteknek, a kik mint »01áh Natio« szerepelnek, megadatik — receptio nélkül — már a XVIL század első felében a házasságkötési és bíráskodási jog, de azzal a megszorítással, hogy ezen teendőikben az ország törvényeihez alkalmazkodni tartoznak. (Approb. Const. I. R. VIII. Cz. 1. art.) Az 1744 : VI. (erd.) t.-cz. pedig a görög egyesült szertartásúak egyházát a bevett egyházak közé iktatta. Az 1691. deezember 4-én I. Lipót által kiadott diploma és 1693. ápril 9-én kiadott pótdip'oma értelmében a négy bevett vallás házassági joga és bíráskodása változatlanul fenmarad. A vegyes házassági válóperekre nézve, a viszonosság és egyenlőség alapján a válóper, az alperes vallása szerint illetékes egyházi biróságnál volt megindítandó. A József-féle házassági pátens Erdélyben is életbe lépvén, az erd. 1791: XXIV. t.-cz. a felekezeti házassági jogot és bíráskodást ismét visszaállítja. Ezen idő után kormányrendeletek a törvénynyel ellentétben a vegyes házasságokat a katholikus szentszékek elé utasítják. E törvényellenes visszaéléseket megszüntetendő és Erdély jogát újólag biztosítandó alkottatott az (erd.) 1848 : LX. t.-cz., a mely 4 már a görög nem egyesülteket is bevett felekezetnek ismerte el vegyes házasságokra nézve és a teljes viszonosságot és egyenlőséget állította helyre. Az erdélyi külön jogfejlődés zárkövét — az osztrák polgári törvénykönyvnek azonnal érintendő behozatalától eltekintve — a Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról szóló 1868 : XLIII. t.-cz. 14. §-a képezi, mely szerint: »Erdély mindazon törvényei, melyek az erdélyi területen és a korábban úgynevezett magyarországi részeken a bevett vallásfelekezetek, egyházak és egyházi hatóságok vallásgyakorlati s önkormányzati szabadságát,
