Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
28 513. szám. Az előbbinek történeti fejlődése föltünteti az utóbbit is, az előbbire vonatkozó elvek törvénybe iktatása jelöli meg azt az alapot, a melyen a törvényhozás a házassági jog terén is haladt. A 17. század folyamán már több házassági jogrend áll egymás mellett, bár egyenlőtlenül fejlett alakban. Az 1626. évi komjáti zsinat által megalkotott egyházi szervezet, és az e zsinat kánonjaiban foglalt házassági szabályok a török hódoltságnak alávetett magyar részekben akadálytalanul érvényesültek. A bécsi (1608) és linczi (1647) békekötések elismerték ugyan az »exercit>um religionis liberum« elvét, de ennek a következményei még sem érvényesültek. Tényleg a protestánsok a katholikus szentszékek biráskodása alatt hagyattak, s igy reájok ugyanaz az anyagi jog alkalmaztatott, mely a katholikusokra nézve volt irányadó. Az ágostai és helvét hitvallásúak házassági jogát, szemben a kánonjoggal érvényre juttatja III. Károly királynak 1731. márczius 21-én kibocsátott, és a magyar helytartó tanács , által ugyanazon év ápril 26-án közzétett resolutiója, mely 5. pontjában a következő intézkedést tartalmazza: »Matrimoniales porro causae, fundamento privatarum regni legum, judiciis dioecesanorum Episcoporum ita substerni, ut hi illas pláne juxta principia August. et Helv. Confess. dijudicent, admissa inde ad Archiepiscopum appellatione.* Hetedik pontjában pedig a vegyes házasságokat elvileg megengedi, de úgy, hogy azok csakis katholikus lelkész előtt köthetők. E királyi resolutiót a megyékben kihirdették. A katholikus egyház azt tiltakozással fogadta ugyan, de III. Károly ennek daczára érvényt igyekezett szerezni elhatározásának, a mint Althan váczi püspök ese,te is mutatja, a ki a kir. resolutiónak Pest megyében történt kihirdetése ellen a megyéhez tiltakozó levelet intézett, a mely a királyhoz fölterjesztetvén, Pest megyéhez intézett és 1731. szept. 13-án kelt királyi leirattal a következő elintézést nyerte: »Hinc decrevimus ut praeter mox instituendam temporalium quorumvis, in regno nostro Hungáriáé ex benigna regia collatione tentorum, sequestrationem seditiosum scriptum in primitus celebranda generálé istius Comitatus vestri Congregatione publice laceretur, sicque annulletur.« Párhuzamosan a protestánsok házassági jogával fejlődött a görög-keleti nem egyesült egyházhoz tartozók joga. I. Lipót király 1690. aug. 21-én megadja az egyház hiveinek a teljes egyházi szabadságot, megerősiti mindazon jogaikat és kiváltságaikat, a melyeket Zsigmond és Mátyás királyoktól nyertek. ' Ezen egyház bírósági szervezetét az 1776. karlovitzi synodus határozmányai alapján Mária Terézia 1777. jan. 22-én erősitette meg. Magyarországon a protestánsok egymás közötti házasságaikat saját lelkészeik előtt kötötték ugyan, de a mint a házassági kötelék kérdése került, szóba: megnyílt a szentszékek bíráskodásának tere és teljes következetességükben érvényesültek a kánonjog tanai. Érvénytelennek volt kimondható az olyan házasság, melyet a felek saját egyházuk felfogása szerint érvényesen kötöttek meg, mely azonban a kánoni jog kívánalmaival ellenkezett. Nem egyszer rendelték el protestánsokat illetőleg a katholikus lelkészek által végzendő recopulatiókat is. Feltétlenül ural-kodott a házasság felbonthatatlanságának elve, mert a szentszékek a feleket csupán ágytól és asztaltól való elválásra bocsátották. Ezek az állapotok csak a vallási elnyomás árán voltak fentarthatók és folytonos panaszok és remonstratiók forrásait képezték a protestáns egyházak ama szünetlen törekvése kapcsán, hogy önálló felekezeti házasságjogot és jurisdictiót érvényesítsenek.
