Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
256 513. szám. A jelen fejezet határozatai azonban oly természetűek, hogy a magánjogi viszonyoknak az alkotandó polgári törvénykönyv által leendő teljes szabályozása esetében önként tárgytalanná válnak. Ez esetben a házassági jog szabályai a magánjogi törvénykönyv keretébe a jelen fejezet elhagyásával lesznek beilleszthetők. A 149. §-hoz. Jelen §. a 8., ,64., 68., 80., 105. és 128. §-ok rendelkezéseit egészíti ki, meghatározván azon személyeket, a kiket a javaslat szerint cselekvőképteleneknek kell tekinteni: A cselekvőképtelen személyek szabatos meghatározása a házasságjog körében annál szükségesebb, mert a hazánk területén érvényben levő kétféle jogrendszernek egymástól eltérő rendelkezései e tekintetben csak zavart és bizonytalanságot okoznának, s másrészről nem is felelnek meg teljesen a házasság természetének. A §. álláspotja főleg a cselekvő-képtelenség házassági akadálya szempontjából (8. §.) igényel közelebbi igazolást. A §. a) pont- Fennálló házassági jogaink az életkor házassági akadályát kizárólag a házassághoz szükjáho. sé g es testi és értelmi fejlettség szempontjából szabályozván, a kort, mint a cselekvőképtelenség alapját külön figyelembe nem veszik. A r. kath. egyházi jog azonban a kor házassági akadályát annyiban mégis eltérő szempontokból állapítja meg, a mennyiben a hét éven alóliak házasságának joghatályt egyáltalán nem tulajdonit, mig az ezt meghatadó életkorban kötött házasságot a fejlett kor hiánya daczára bizonyos feltételek mellett érvényesnek ismeri el (v. ö. a 9. §. indokaival). A javaslat a kor hiányán alapuló cselekvőképtelenséget a fejletlen kor házassági akadályától különválasztotta. Ennek indoka abban rejlik, hogy a házasság érvénye más elvek szerint Ítélendő meg akkor, midőn azt a korbeli fejletlensége miatt cselekvő képtelen személy, s más elvek szerint akkor, midőn a cselekvőképességében csak korlátolt személy köti. Azon életévekben, melyekben a törvény a cselekvőképességet el nem ismeri, teljesen hiányzanak a házasságnak természetes előfeltételei, miért is még felmentéssel sem lehetne megengedni a házasságkötést. Hogy az ily személyek hiányzó cselekvő képességét a törvényes képviselő sem pótolhatja, az a házassági viszony legszemélyesebb természetéből következik. Az életkorban rejlő cselekvőképtelenségen és a fejlett kor hiányán alapuló házassági akadály eltérő szabályozása a javaslat szerint főleg abban nyilvánul, hogy a cselekvőképtelen személy még felmentéssel sem köthet házasságot s megkötött házassága semmis (64. §.), mig a fejletlen kor házassági akadálya felmentéssel elhárítható (9. §.), az akadály ellenére felmentés nélkül kötött házasság pedig megtámadható. (71. §.) A §-ban megállapított korhatár összeesik a magyar magánjogban megállapított törvényes korral. A§.b) P ont. Megfelel fennálló jogaink álláspontjának. (C. 7. §. 1. G. XV. Qu. 1.; c. 26. G. XXXIL jahoz. Qu. 7.; c. 24. de spons. X. (IV. 1.); görög-keleti: Zhismann: i. m. 206. 1. 5. §.; Eheordn. 3 §.; Bőd: H. t. 170., 237. §-ok és az 1882. erdélyi ev. ref. főtörvsz.: Utasítás 3. §. c) pontja; Jos. pat. 24. §.; Unit. ehtv. 7. §. c.) Hogy a javaslat az eszük használatától végképen vagy csak mulólag (holt részeg, alvó, lázasbeteg, delíriumban levő, öntudatát elvesztett haldokló stb.) megfosztott személyek házasságát, ha azt ily állapotban kötötték, érvényesnek el nem ismeri, nem szorul igazolásra. Oly cselekmény, mely nem valódi akaratelhatározás eredménye, nem bírhat joghatálylyal. Ezen szempontból kell megítélni a gondnokság alatt nem álló elmebeteg házasságát is. Az eszének használatától megfosztott elmebetegnek ily állapotban kötött házassága nem vezethető vissza oly akaratelhatározásra, melyet a törvény joghatály előidézésére alkalmasnak tekint.
