Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

254 513. szám. A büntetés mértékének megállapításánál meg kellett különböztetni azokat az eseteket, melyekben az egyházi összeadás valóban megelőzte a házasság polgári megkötését, azoktól, midőn az egyházi közeg a házasságkötés igazolása nélkül adta ugyan össze a feleket, de azok a házasságot már előbb polgári tisztviselők előtt megkötötték. Ezen utóbbi esetben az egyházi közegnek csupán oly mulasztása forogván szóban, melynek a társadalmi rendre és a családi állapotokra káros következményei nem lehetnek, a cselekményt kihágásnak kellett minősiteni és büntetését ehhez mérten megállapítani. Ellenben valahányszor az egyházi összeadás a polgári vagyis az állam által egyedül érvényesnek elismert házasságkötést megelőzi, mindannyiszor előtérbe lépnek azok a veszélyek, melyek a javaslat által megállapított házasságkötési formának elmulasztása által a jogrendet fenyegetik. Azért ebben az esetben az egyházi közeg cselekményét súlyosabban kellett minősiteni és arra oly érzékeny büntetést szabni, mely alkalmas hasonló eljárás ismétlésétől visszariasztani. A franczia code pénal eredetileg második ismétlés esetében deportatiót állapitott meg büntetésül.* (200. §.); a jelen franczia büntetőjog az első elkövetés esetére pénzbüntetés szab ki, mig az első ismétlést 2—5 évi fogházzal, a másodikat fegyházzal bünteti. A belga büntető törvény (267. §.), a német 1875-iki törvény (67. '§.), a svájczi 1874-iki szövetségi törvény (59. §.) és a németalföldi büntető törvény (449. §.) szintén büntetés terhe alatt tiltják az egyházi összeadásnál a polgári házasságkötést megelőző közreműködést. Ugyanigy az olasz kormány által a folyó évben a törvényhozó testület elé terjesztett törvényjavaslat. A szakasz végső bekezdése szerint nem büntethető a cselekmény, ha az egyházi összeadás az egyik félnek közel halállal fenyegető betegségében történt. E rendelkezést úgy a felek vallási érzületére, mint a lelkészek hivatására való tekintet indokolja. A felek az egyházi összeadásból erkölcsi és vallásos megnyugvást meríthetnek. Ily esetek igen ritkán fordulnak elő és azokat a lelkész mindig igazolni tartozik, hogy a büntetéstől meneküljön. Köteles lesz tehát, mielőtt az összeadást teljesitené, alapos meggyőződést szerezni arról, hogy az eset előfeltételei valóban fenforognak. Magától értetik, hogy ez által a házasság jogilag nem jön létre, a mint az a javaslat 45. §-ában világosan ki van mondva. A törvényjavaslat álláspontjával egyezik a franczia joggyakorlat és az idézett olasz törvényjavaslat is. A 146. §-hoz. Ugyanazok az indokok, melyek a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselő megbüntetését sürgetik (144. §.), ha törvényes akadály daczára jár el hivatalában, a házasuló felekkel szemben is hasonló eljárást tesznek szükségessé. A házassági akadályok felállítása a közérdek és a közerkölcsiség követelményében gyökerezik, a büntetőjogi sanctió tehát, melyet a javaslat az akadályrendszerhez annak minden vonatkozásaiban kapcsol, indokolt. Minthogy pedig a büntetőtörvénykönyv csupán azokról az esetekről rendelkezik, midőn valaki tudva kettős házasságot köt vagy a házasság megkötésénél jegyese előtt valamely bontó akadályt elhallgatott, illetőleg őt a házasság megkötése alkalmával megtévesztette (1878. évi V. t.-cz. 251. és 255. szakaszai), a házassági akadályok hatályossága érdekében szükséges volt a javaslatban büntető rendelkezéseket felvenni azokkal szemben, kik a fennebbi eseteken kivül valamely házassági akadály ellenére tudva házasságot kötnek. A házasfelek szempontjából a javaslat nem tesz különbséget a bontó és tiltó akadály ellenére kötött házasság közt, mert a törvényszegés mind a jkét esetben fenforog; azon körülmény pedig, hogy bontó akadály ellenére kötött házasság jelentékenyebb állami érdeket