Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 239 bíró csak a nő kérelmére határozhat, minthogy ily tárgyú határozathozatalnak szüksége megfelelő előterjesztés hiányában meg nem állapítható. Az ideiglenes intézkedések tartalma tekintetében a biró számára közelebbi útmutatás nem látszott czélszerűnek, mert a válóper befejezése előtt nincs oly biztos irányelv, melyre az visszavezethető volna: A gyermekek elhelyezése tekintetében azok érdekei lesznek mérvadók s a biró őket azon szülő gondozására fogja bizni, ki nevelésükre s esetleg ápolásukra hivatottabbnak látszik és egyenlő körülmények közt a 118. §-nak ide vonatkozó rendelkezését veszi zsinórmértékül. A gyermekek ideiglenes tartására nézve is a 118. §-ban foglalt az a szabály fog irányadóul szolgálni, hogy a gyermekek tartásáról vagyontalanságuk esetében a szülők jövedelmeik arányában tartoznak gondoskodni. Önként értetik egyébiránt, hogy a mennyiben a szülők gyermekeik elhelyezése és tartása iránt, megegyeztek, első sorban ezen egyezség lesz irányadó a nélkül, hogy az a bíróságra nézve kötelező volna. (118. §.) Az ideiglenes nőtartás megállapításában a biró a felek viszonyaira lesz tekintettel. Általános szabályként a javaslat 113. §-ának rendelkezését ez esetre is elfogadni nem lehet, mert a vétkesség kérdése még jogerejűleg eldöntve nincs. A házasság fennállása alatt a nőnek tartásához való joga feltétlen még akkor is, ha saját vagyonnal rendelkezik, addig pedig, míg jogerős ítélet a kötelék felbontása tárgyában nem hozatott, a házasság fennáll. Ebben az értelemben rendelkeznek a már hivatkozott külföldi törvényhozások is, mig a hesseni javaslatnak az az álláspontja, hogy a per alatt a férj is igényelhet szükséges tartást, ha nyomorban van (II. ez. 91. §.), sehol kifejezetten törvényes elismerést nem nyert s csak a német birodalmi Entwurfban talált utánzásra (1462. §.). Lehetnek azonban esetek, midőn igazságtalan volna a férjet nejének eltartására a különélés tartama alatt is kötelezni. így például, ha a nő vagyonos, férje pedig szegény, kinek keresménye saját szükségletét is alig fedezi. Ily eshetőségre való tekintettel hatalmazza fel a javaslat a birót arra, hogy a fenforgó körülményekhez képest a férjet csupán mérsékelt tartásra kötelezze nejével szemben, sőt hogy azt a női tartás kötelezettsége alól teljesen is felmenthesse. Azon rendelkezés, hogy a biró közbeeső határozata arra* is kiterjedhet, hogy a férj nejének a különélésre szükséges tárgyakat a közös háztartásból kiadni tartozzék, a méltányosság követelménye. De különben is a dolog természetéből foly, hogy ha a házastársak különválása meg van engedve, a nőnek a különélésre megkívántató eszközök is rendelkezésére bocsáttassanak. A 126. §-hoz. Minthogy a kiskorú gyermekek elhelyezésére és nevelésére vonatkozó különös rendelkezések a házasság felbontása, valamint a különélés elrendelése esetében a szülők szétválása következtében váltak szükségesekké és azok foganatba vételénél egyedül a gyermekek érdekei tartandók szem előtt: ezen rendszabályok a szükség határain túl nem terjedhetnek, nem különösen annyira, hogy a szülő és gyermekei közötti kapocá végképen megszakítva s közöttük minden érintkezés kizárva legyen. Ily szigort a gyermekek érdeke rendszerint nem parancsol. A szülőt attól a legtermészetesebb jogától, hogy gyermekei fejlődését és nevelését figyelemmel kisérje és ellenőrizze, és hogy velők közvetlenül érintkezzék, nem foszthatja meg magában véve az a tény, hogy a házasság felbontásában vétkes, vagy hogy egyéb személyes körülményeinél fogva azoknak nevelése nem volt reá bizható. Ezért volt szükséges a szakaszban foglalt rendelkezés, mint ilyen a franczia és belga code civil (303. §.), a porosz Landrecht (II. Rész 2. ez. 101—102. §-ok), a németalföldi