Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 235 kezik, hogy a felbontó ítéletnek ezen része feltétlen és megváltoztatás alá nem eső jogállapotot nem teremthet. Ez okból szükséges volt kimondani, hogy a birói Ítéletnek a gyermekekre vonatkozó része mindannyiszor módosítható, valahányszor az alapjául szolgáló körülmények megváltoztak és a gyermekek érdeke eltérő rendelkezéseket kíván meg. Ezen körülmények vonatkozhatnak úgy a szülők személyes viszonyaira, mint azoknak vagyoni helyzetére, mihez képest az eltérő rendelkezésnek szüksége hol- a gyermekek elhelyezésére, hol azoknak tartására vonatkozólag merülhet fel. Valahányszor a biró a 118. §. második bekezdésében foglalt szabályhoz alkalmazkodott s utóbb azok a körülmények, a melyekre határozatát alapította, megváltoztak, a birói határozat is elvesztette létjogát s a változott helyzetnek megfelelő újabb rendelkezés válik szükségessé. Viszont a szabálytól való eltérés csak addig lehet indokolt, míg azt a gyermekek nyilvánvaló érdeke parancsolta; a mint megszűntek azok az okok, melyek miatt a gyermeket nem lehet azon szülőjének gondozására bízni, kit arra ezen javaslat első sorban meghív, az eltérő rendelkezések elejtése és az általános szabály alkalmazása igazolva lesz. Ugyanez áll a biró által megállapított tartási költség emelésére és annak összegére nézve is. Ezek a kérdések a felbontás idejében fennállott körülmények alapján képezték megoldás tárgyát; a gyermekek érdeke követeli, hogy abból a körülményből, miszerint ezen alap később megváltozott, rajok ne háruljon kár, mely czél gyakran csak a már egyszer meghozott határozattól eltérő rendelkezéssel lesz elérhető. . Hogy a birói határozat megváltoztatása a gyámhatóságok jogkörébe utaltatott, az ugyanazon indokon alapszik, mint a gyámhatóságok hatáskörének az előző szakasz esetében való megállapítása. A kiskorúak helyzetének folytonos figyelemmel kisérése s az érdekeikre való felügyelet a gyámhatóságok feladata, ők vannak leginkább abban a helyzetben, hogy a gyermekek érdekében szükségeseknek mutatkozó rendelkezéseket bárkinek kérelmére, sőt. hivatalból is azonnal megtegyék. A 121. §-hoz. A házasfelek különélésének kötelékük felbontását megelőző birói elrendelése bírósági gyakorlatunkban rég meghonosult intézmény. Világos rendelkezést tartalmaz erre nézve a Józsefi pátens 57. §-a. Felekezeti házassági jogaink közül az ágy- és asztaltól való ideiglenes elválasztást, mint a felek váló szándéka állhatatosságának próbakövét s kibékitésük utolsó kísérletét az erdélyi reformátusok házassági joga (Bod Péter h. t. 218. §.) és az erdélyi szász Eheordnung (57. §. is rendszerükbe fogadták). A külföldi törvényhozásokban ezen kérdés szabályozásánál kevés összhangot találunk. A javaslathoz legközelebb áll a franczia és a belga code civil (259. §.), A porosz Landrecht (II. Rész 1. ez. 727—730. §§.) szerint a biró kisebb fontosságú bontó okok esetében, ha a kibékülésnek némi reménye mutatkozik, a határozathozatalt 1 évig felfüggesztheti s addigja feleket különélésre utasíthatja; a német birodalmi perrendtartás szerint pedig (580. §.) a bíróság, házasságtörés esetét kivéve, minden perben felfüggesztheti az eljárást, ha a felek kibékülésének reménye nincs kizárva, de ezen felfüggesztés a házasfelek különélésének elrendelése nélkül történik. A házasfelek kibékitésének megkísérléséről rendelkeznek a szász polgári törvénykönyv 1754. és 1755. §-ai; a svájezi 1874. évi december 24-ki törvény 47. §-ában felhatalmazza a birót, hogy oly esetben, midőn a törvény által részletezett bontó okok hiányában azonnali felbontásnak helyet nem ád, a házastársakat legfölebb 2 évre ágyés asztaltól elválaszthassa s ha ezen idő alatt ki nem békülnek, újabbi panaszra a köteléket is felbonthatja. A Józsefi pátens 57. §-ának erre vonatkozó rendeletét ismétli az ausztriai polgári törvénykönyv (115. §.). Különös álláspontot foglal el e kérdésben a német birodalmi Entwurf, midőn viszonylagos váló okok esetében a perindításra jogosult házastársat rendszerint 30*