Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

224: 513. szám. gondnoka kérhet-e helyette separatiót vagy felbontást? A hivatkozott törvény 1. §-a szerint az interdictum alatt álló egyén helyeit annak gondnoka a családtanács felhatalmazásával separatiót kérhet: a házasság leibontására vouatkozó kereseti jogról azonban ezen törvény sem rendelkezik. A német Entwurf a cselekvőképességükben korlátolt felekre nézve ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint a javaslat, ellenben cselekvőképtelenség esetében egész általánosságban azt a szabályt állítja fel, hogy ily házastársak válópert sem saját személyükben, sem törvényes képviselőjük által nem indíthatnak, de ellenök a kötelék felbontása végett kereset indítható. (1451. §.'kapcsolatban 1254. §-szal.) Ugyanez a német birodalmi judicaturának is az álláspontja. (Entscheid. des Reichs-Geriehis in Givilsachen VI. k. 157. 1. és IX. k. 221. 1.) Ezzel szemben a belga Avant Projet abban az értelemben rendelkezik, hogy a hülyeség vagy elmebetegség miatt gondnokolt helyett a családtanács felhatalmazásával a gondnok az ágy-asztaltól való elválást kérheti, a gondnokság megszüntetése után pedig az illető házastárs tetszésétől függ az életközösséget visszaállítani vagy az elválásnak a kötelék felbontásává való átváltoztatását kérni. (Avant Projet 230, §.) A 110. §-hoz. Ezen rendelkezés az általános perjogi szabályokból önként következik. A javaslatba való felvételét czélszerűségi szempontok indokolják, hogy kétséget kizáró módon megállapittassék azon időpont, melytől fogva az érvényesen létrejött házasság összes jogkövetkezményei a kötelék felbontásának folyományaként megszűnnek. A §-nak rendelkezésében bennrejlik az a másik szabály, hogy mindaddig, mig a felbontó perben a biró jogerős ítéletet nem hozott, a házasság, eltekintve a 124. és 125. §-okban foglalt rendelkezésektől, teljes hatályában fennáll. Ezen szabály egyaránt érvényesül a házasságból keletkező személyi, mint vagyoni kérdésekbeu. A felbontó itélet jogerőre emelkedésének időpontja lesz mérvadó a közszerzeményi javak megosztására, a külön női vagyon kiadására és a mennyiben a felek ágytól és asztaltól el nem választattak, a gyermekek családi állapotának és származásának megállapítására nézve is. Minthogy a felbontó itélet jogerőre emelkedésével a házasság megszűnik, ezzel együtt megszűnik a házastársaknak öröklési joga is egymás irányában, mig a feleknek tartási kötelezettségét s gyermekeikkel szemben való jogállását a javaslat külön szabályozás tárgyává tette. Ellenben a felbontással csupán a házastársak közötti személyes kapocs szakadván kellé, érintetlen marad mind a szülőknek gyermekeik feletti atyai hatalma, mind a szülők és gyermekek közötti törvényes öröklési jog; nemkülönben feumaradnak hatályukban a házasság folytán keletkezett házassági akadályok is a köteléki akadály kivételével. A fennálló gyakorlat megegyezik a javaslat álláspontjával. Az elvet kifejezetten is tartalmazzák a porosz Landrecht (II. Rész 1. ez. 731. §.), szász polgári törvénykönyv (1746. §.), német birodalmi Entwurf (1452. §.). A franczia-belga jogrendszerekben az elv annyiban módosul, hogy a kötelék felbontása csupán attól az időponttól fogva válik jogerőssé, midőn a jogerős bírósági határozat alapján a polgári tisztviselő a házasságot felbontottnak jelenti ki (code civil 264. és 294. §§., belga code hason §-ai.) A 111. §-hoz. A házastársak vagyonjogi viszonyainak a házasság felbontása következtében szükséges szabályozása a családi jog más részének képezvén tárgyát, ezen törvényjavaslatban mellőztetett. De erre nem is tekintve, czélszerűbbnek látszott a jelenleg hatályban lévő jogszabályokat érvényűkben mindaddig fentartani, mig a polgári törvénykönyvnek a házassági vagyon-jogra vonatkozó része egységes elvek alapján kimerítő szabályozást fog nyerni; addig sem volt