Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
513. szám. 193 mert a házasságra a szerződések általános tanait alkalmazták és ezzel a házasság felbontását ugy kölcsönös megegyezés esetében, mint egyoldalú szerződésszegés indokából általános jogi okokra vezették vissza. Az észjogi iskola tanai befolyást gyakoroltak azon felfogás megerősödésére, melyet az újkor törvényhozásai a házasság felbontásának szabályozása körül alapul fogadtak el és a mely leghívebb visszhangra a porosz Landrechtben talált. A múlt század utolsó évtizede óta szerkesztett törvénykönyvek a házassági jogot is felölelték és annak rendezésénél kisebb vagy nagyobb mérvben érvényesültek az államnak a házasság intézménye körül fenforgó érdekei, egyrészt a házassági akadályok rendszerének megalkotásánál, másfelől a házasság felbonthatósága tekintetében. A jogállam eszméjével kapcsolatban az állami törvényhozások a hitelvi és felekezeti szempontok mellőzésével alkotják meg polgáraik házassági jogrendjét, mit az általános jogegyenlőség elismerése és az egyéneknek egyházaik kényszerítő köteléke alóli felmentése kikerülhetetlenné tett, .— oly eljárás, mely túlnyomólag a házasság felbonthatósága elvének elfogadására vezetett; s ha mégis egynémely polgári törvénykönyv akár általánosságban, akár részlegesen a házasság felbonthatlanságának elvét juttatta uralomra, ennek oka részben abban keresendő, mert az állampolgárok majdnem kizárólag egy egyházhoz tartoztak és mert ily rendezéssel az állami érdeket jobban kielégítve találták. Természetes, hogy ezen felfogás alakulására lényeges befolyással volt az a viszony is, a melyben valamely álJam a katholikus egyházzal állott. A hol a katholikus hitvallás uralkodó felekezeti jellegét megtartva, az állam hivatalos vallásának jelentetett ki, ezen uralmi állásából kifolyólag házasságjogi felfogását is átültette az állam polgári törvényhozásába. így, midőn az 1814-iki franczia alkotmány kimondotta, hogy »la religion catolique, apostolique etromaine est la religion de l'État«, ennek kölcsönhatásaként az 1816. évi május 8-iki törvény eltörölte a házasság felbonthatóságát. Az 1830-iki események megszüntették a katholikus vallás állam vallási jellegét és azóta következetesen megkísértették a code civil rendelkezéseinek visszaállítását, mig ez 1884-ben lényegében sikerült is. Kiindulási álláspontjához híven a javaslat a házasság felbontásának kérdésében egyes egyházak felfogását döntő szempontul nem fogadta el. A javaslat abból indul ki, hogy a házassági viszony úgy természeténél, mint a felek akaratánál fogva az egész életre köttetik. De ezen viszony szabályozásánál számolni kell azzal, hogy e viszony összes belső alkatelemeiben annyira megromolhatik, hogy a házassági együttélés egyik vagy mindkét félre nézve lehetetlenné válik. A házassági viszony természeténél fogva az abból folyó jogok védelmét és kötelességek teljesítését biztosító eszközök, melyek az állam rendelkezésére állanak, annyira korlátoltak, hogy azok a viszony természetének megfelelő helyzetet létesíteni teljesen képtelenek; mert a külső kényszer alkalmazása e jogviszony erkölcsi természetébe ütközik és az alkalmazni megkisérlett erőszak akkor, midőn a házasság czéljai végképen meghiúsultak, nemcsak hiába való, de veszélyes is, mert az önvédelmet költi fel. A házastársi életközösséget tehát kényszeritőleg fentartani akarni akkor is, midőn a házastársak egymás iránti vonzalma és becsülése végképen megszűnt, midőn azok helyett gyűlölet és megvetés, a béke helyett egyenetlenség fészkelte be magát a házastársak szivébe és a családi életbe: annyit jelent, mint pusztán az eszményi felfogásból merített elvnek kedvéért feláldozni a gyakorlati élet parancsoló érdekeit. Ezen tapasztalat magyarázza, hogy egyetlen művelt törvényhozás sem szabja "[meg azt, hogy a házastársaknak minden körülmények között életközösségben kell maradniok, hanem a kötelék felbonthatlanságához való ragaszkodás mellett is lehetővé teszik az együttélés végleges megszüntetését. Köztudomású, hogy még a katholikus egyház is megengedi az ágytól és asztaltól való örökös elválasztást. Ámde, ha a tisztán hitelvi felfogástól eltekintünk, úgy a tényleges életközösség megszüntetése mellett a KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 26
