Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

190 513. szám. hatályát a perben álló felekre korlátozta. Ez annál inkább indokolt, mert ily pereknek a házasság megszűnése után esetleg huzamos idő elteltével s mindkét házastárs halála után is lesz helye, midőn az eljárás nem birhat többé azokkal a biztosítékokkal, a melyek a kérdés mindenkivel szemben hatályos megoldásának mellőzhetlen elöföltételét képezik (v. ö. még a 66. §. indokaival is). A 92. §-hoz. A 123—125. §-ok rendeletének az érvénytelenségi perekre való kiterjesztése igazolva van azzal, hogy az a körülmény, miszerint a házasság érvénye kérdésessé vált, a házassági köteléken alapuló jogok és kötelességek gyakorlatára sem maradhat befolyás nélkül. Az érvénytelenségi perek a válóperekhez hasonlóan a házassági viszony megszüntetésére is irányúinak s a feleket sem az együttélésre, sem a házassági tartozás teljesitésére nem lehet kötelezni abban a bizonytalan helyzetben, mely a házasság érvényessége tekintetében a per folyama alatt fennáll. Ennek folytán a házasságból származott gyermekek felőli gondoskodás is szükségessé válhatik; valamint a férj nőtartási kötelessége is módosítást szenvedhet az érvénytelenségi per megindítása után; e tekintetben a biró az érvénytelenség valószínűsége és a fenforgó körülmények szerint a 125. §. értelmében fog intézkedni. Minthogy a fenthivatkozott §-ok szerint a különélés birói megengedésének csak a felek kérelmére van helye, másrészről azonban oly érvénytelenségi perekben, melyek a kir. ügyész által is megindíthatok, a házasfelek együttélése a közerkölcsiségbe is ütközhetik, a javaslat a jelen §. második bekezdésében kifejezetten megengedi, hogy a biró a házastársak különélését a kir. ügyész indítványára vagy hivatalból is elrendelhesse. A javaslat a birót ez esetben nem kötelezi a különélés elrendelésére, hanem belátására bizza annak megítélését, vájjon a perben érvényesített házassági akadály természetéhez és fennállásának valószínűségéhez képest közérdekben kivánatos-e a különélésnek elrendelése. A római katholikus egyházi jog is helyt ad a különélés hivatalból való elrendelésének az érvénytelenségi per folyama alatt, ha az együttélés közbotrányt okoz vagy attól lehet tartani, hogy a felek a tiltott nemi viszonyt folytatják. Úgyszintén az 1875. nov. 5. szász tv. 3. §-a és az 1879. márcz. 4 szász tv: 2. §-a is. Önként érthető, hogy a különélés elrendelése s az azzal kapcsolatos birói intézkedések hatálya csak az érvénytelenségi per jogerős eldöntéséig terjedhet ki. A 93. §-hoz. A jelen §. rendelkezése kivételt állapit meg az érvénytelenné nyilvánítás jogkövetkezménye alól (v. ö. 66. §. második bek., 87. §. második bek.) azon jóhiszemű harmadik személyek előnyére, a kik érvénytelen házasságban élő házastársakkal annak érvénytelenné nyilvánításáig jogügyletekbe bocsátkoztak. E kivétel czélja a jóhiszemű feleket megóvni azon hátrányok ellen, melyek abból hárulnának reájok, ha a vélt házastársakkal kötött jogügyletek hatálya az érvénytelenné nyilvánítás után ugy Ítéltetnék meg, mintha a házasság meg sem köttetett volna. A méltányosság és a forgalom biztonságának érdeke követeli, hogy a mennyiben a jóhiszemű harmadik személyekre nézve előnyösebb, az érvénytelen házasság e jogügyletek tekintetében az érvényes házasság joghatályával birjon. Az oltalom szüksége csakis a vélt házastársakkal kötött jogügyletek hatályára szorítkozik és csak annyiban, a mennyiben az a házasság érvénye által van feltételezve. A jóhiszeműség oltalmát harmadik személyek egymás közötti oly jogügyleteire is kiterjeszteni, melyeknek hatálya közvetve a kérdéses házasság érvényétől függ, nem, szükséges. Ezekre nézve azon előnyök, melyek a jóhiszeműséggel különben is összekötve vannak, teljesen kielégítő védelmet biztosítanak. «