Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. szám. 177 támadhatja meg. Ez teljesen megfelel a törvényhozó szándékának akkor, ha a gyámhatóság tudatosan, oly czélból engedte lefolyni a határidőt, hogy a házasságot ez által érvényében fentartsa. Fordulhatnak azonban elő oly esetek, midőn a határidő lefolyásának épen nem lehetne ezt a jelentőséget tulajdonítani. Ha a határidő a 78. §-ban meghatározott kezdő ponttól, azaz a törvényes képviselőnek vagy a szülőnek tudomásától veszi kezdetét, az lefolyhatik a nélkül, hogy a gyámhatóság a házasság megkötéséről értesült volna. Lehetséges, hogy a gyámhatóság hivatalos tudomását a megtámadhatóságról már elkésve nyeri; vagy, hogy a megtámadás megtételében oly körülmények akadályozzák, melyek a határidő folyását meg nem akaszthatják; avagy hivatali késedelem forog fenn, mi ellen a határidő még hátralevő részének rövidsége miatt rendes hivatalos utón nem lehetne többé orvoslást keresni. Ilyen s ehhez hasonló esetekben a gyámhatóság mulasztása a házastárs érdekeire könnyen sérelmes lehetne. Ennek elhárítását a javaslat azzal teszi lehetővé, hogy a házastársnak már kiskorúsága alatt s úgyszintén az érdekeinek oltalmára hivatott azon törvényes képviselőjének és szülőjének is, kinek beleegyezése a házassághoz még hiányzik, habár csak feltételes hatálylyal megadja a megtámadási jogot. Az emiitett káros következménynek kizárására már az is elegendő, ha a törvényes határidő alatt a megtámadás a nevezett személyeknek csak feltételes joghatálylyal engedtetik meg. A végleges döntést a megtámadás kérdésében a javaslat ezen esetekben is, addig, mig a házastárs teljes korát el nem éri, a gyámhatóságnak hagyja fenn; az által azonban, hogy a javaslat a gyámhatóságnak a megtámadás megtételéről nyert hivatalos értesitésétől kezdve még három havi határidőt enged az ügy alapos megvizsgálására s a netán fenforgó gátló körülmények elhárítására, e kérdésnek a kiskorú érdekeinek megfelelő eldöntése biztositva van. Önként értetik, hogy ezen három havi határidő a gyámhatóság részére akkor is fenmarad, ha a megtámadási határidő még a hivatalos értesítést megelőzőleg eltelt volna. Ha a gyámhatóság a megtámadást ezen idő alatt magáévá nem teszi, a §. világos rendelkezése szerint a házastárs, illetőleg törvényes képviselője vagy szülője részéről történt megtámadás hatályát veszti. Ellenkező esetben pedig annak ugyanazon joghatálya van, mintha a házasságot a gyámhatóság támadta volna meg. A javaslat jelen §-a még feltételesen sem jogosítja fel a házasság megtámadására azt a törvényes képviselőt és szülőt, ki a házasságba előzetesen vagy utólag beleegyezett; mert nem tekintve azt, hogy beleegyezése visszavonhatatlan, ellenkeznék a már egyszer kijelentett beleegyezés megbízhatóságával, ha a házasságot, melynek megkötéséhez hozzájárult, csak azért támadhatná meg, mert ahhoz egy másik jogosult beleegyexésével nem járult. A 80. §-hoz. A 77. §-ban megállapított megtámadási határidőnek, mint záros határidőnek természetéből szigorúan az következnék, hogy annak eltelése a megtámadási jog elenyészését akkor is maga után vonja, ha a megtámadás megtételében a jogosult hibáján kivül akadályozva volt. Ez méltánytalan volna a házastársra nézve, különösen akkor, ha a megtámadás megtételében erőhatalom vagy cselekvőképtelenség gátolta. Ily esetekben tehát azon idő, mely alatt a gátló körülmények fenforognak, a záros határidő tartamába be nem számíttatik. Minthogy azonban ezen kivétel a határidő természetéből nem következik, azt világosan ki kellett a javaslatban fejezni. A határidő számítása tekintetében a §. második bekezdése szerint az említett kivételes rendelkezés irányadó akkor is, ha a 78. §. értelmében a határidő a törvényes képviselő vagy a szülő tudomásától veszi kezdetét és a törvényes képviselő vagy a szülő a gyámhatóság KBPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 93