Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

513. azáni. 169 hogy annak felderítése, vájjon a nő szült-e már házassága előtt, legtöbb esetben a férfinak, ki vele házasságra kivan lépni, gondosságától függ. A mi pedig a nőnek szüzességére vonatkozó tévedést illeti, jóllehet a nő előélete a férjre nézve erkölcsi szempontból nem lehet közömbös, mégis tekintettel arra, hogy ez esetben a tévedés tárgyát képező körülménynek kétségtelen megállapítása a házasságkötés után legtöbbször leküzdhetetlen nehézséggel jár és a szeméremérzetet sértő vizsgálatot tenne szükségessé: helyesebbnek látszott ily esetekben a házasság megtámadhatóságát kizárni. Hazai jogaink egy része a holttányilvánitott visszatérése esetében a korábbi házassági köteléket fennállónak tekinti s a holttányilvánitott házastársát annak folytatására kötelezi (r. cath., görög-keleti; Bód: H. t. 195—201. §§.;' a Jos. pat. Eheordn. és Unit. ehtv. kifejezetten nem rendelkeznek). Holttányilvánitás alapján mindkét fél által jóhiszeműleg kötött új házasság érvényének megítélésénél a javaslat 16. §-ának 2, bekezdése értelmében a kötelék akadálya akkor sem jöhet figyelembe, ha a holttányilvánitott visszatér vagy életben létéről hirt ad. Ellenkező rendelkezés hiányában tehát a javaslat szerint az a körülmény, hogy a holtnak vélt házastárs az új házasság megkötése után jelentkezik, nem volna ok az új házasság megtámadására. A javaslat azonban abból indul ki, hogy azon lényeges tévedés, melyben az új házastársak a korábbi házassági kötelék fennállására nézve voltak, jogos alapot szolgáltat a házasság érvénytelenné nyilvánítására; mert nem lehet feltenni róluk, hogy a valóságot tudva, az új házasságot megkötötték volna, mi a javaslat 16., 95. §§. szerint a kettős házasság akadályába ütköznék. Ily házasság megtámadhatósága mellett az a körülmény is szól, hogy azok, kiknek lelkiismereti meggyőződése tiltja az új házasságban maradást, arra a törvény által nem lesznek kötelezve. A javaslat a semmiség elveinek alkalmazását ez esetben gyakorlati okokból nem tartotta czélszerűnek (v. ö. olasz: 113. §.); mert csak fokozná az új házasság érvényének bizonytalanságát s arra oly személyeknek is befolyást engedne, a kikre nézve az emiitett okok fenn nem forognak. A holttá nyilvánított visszatérésének az új házasságot megsemmisítő hatálylyal való felruházása nemcsak a hátrahagyott házastársban csökkentené a házasulásí kedvet, jóllehet talán az új házasságkötést ugy saját, mint gyermekei érdeke sürgősen követeli, hanem harmadik személyeket is visszatartana a hátrahagyott házastárssal kötendő házasságtól. Az új házasság köthetésének engedélye gyakorlati értékéből veszítene s új családok alapítása szükségtelenül megnehezittetnék. Másrészről azonban azon törvényhozási szempontoknak, melyekből a javaslat kiindult, nem felelne meg oly szabályozás sem, mely a Code civil 139. §-hoz hasonlóan csak az eltűnt, de visszatért házastársat jogosítaná fel az új házasság megtámadására. Ép oly kevéssé volna helyeselhető a kérdésnek oly megoldása, a melylyel a szász plk. 1710. §-ban találkozunk, hogy a holttá nyilvánított visszatérése esetében annak hátrahagyott házastársa az új házasságának bírói felbontását kérhesse. Mig ezen szabályozás csakis az egyik félnek lelkiismereti aggályaira van figyelemmel, a lényeges tévedés szempontját teljesen mellőzi; s továbbá ez esetben az új házasság felbontása még nem vonja maga után a korábbinak feléledését, a melynek helyreállítása csak a házasságkötés ismétlése által válnék lehetővé. A javaslat e kérdést akként oldja meg, hogy az új házasság érvénytelenné nyilvánítása esetében a korábbi meg nem szűnik. (95. §.) Csakis ezen megoldás felel meg annak a czélnak, a melyet a törvényjavaslat az új házasság megtámadhatósága által elérni kivan. Hogy az új házasság megtámadásának a korábbi megszűnése után nincs helye, világosan ki van fejezve a 81. §. c) pontjában. A javaslat a házasság megtámadását tévedés alapján a fennebb kimerítően felsorolt KÉPVH. IROMÁNY. 1892—97. XV. KÖTET. 22