Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
148 513. szám. A §. második bekezdése szerint a polgári tisztviselő a háaasulókat azon nyilatkozatuk után, hogy egymással házasságot kötnek, a törvény értelmében házastársaknak jelenti ki. Ezen kijelentésben is a polgári tisztviselő közreműködésének önkéntessége nyer kifejezést. Jóllehet a polgári tisztviselő ezen kijelentése a házasságkötés szertartásának egyik kiegészítő részét képezi, a javaslat azt eltérőleg több törvényhozás álláspontjától (Gode civil 75., 191. §§.; 1875. febr. 6. német birod. törv. 52. §.; [legalább az uralkodó nézet szerint]; 1874. decz. 24. svájczi szövets. törvény 39. §.4. bek.; német jav. 1248. §.), a házasságkötés érvényességének lényeges alaki kellékéül nem állította fel. A házasságkötés lényege a házasulóknak kölcsönös beleegyezésében áll, s ha a házasság érvényéhez ezen felül harmadik személyek közreműködése is megkívántatik, ezt csak azon fontos közérdek igazolhatja, mely a házasságkötés alaki kellékeinek megállapításánál irányadóul tekintetett. Ily kellékek felállítása csak azon határig lehet indokolt, a meddig az a czél érdekében feltétlenül szükségesnek mutatkozik. A házasságkötés lényegéhez épen nem tartozó s a házasulok akaratától egészen független oly körülménynek, milyen a polgári tisztviselőnek fennebbi kijelentése, a házasságkötés érvényességére kiható jelentőséget tulajdonítani a házasság intézményének biztossága szempontjából nem kívánatos. Felette sérelmes volna a házasulókra, ha a házasságkötést, mely különben minden egyéb törvényes kelléknek megfelel, csak azért kellene semmisnek nyilvánítani, mert a polgári tisztviselő a törvényes formulát kijelenteni elfeledte. Egyes országokban tett tapasztalatok ezen álláspontot veszélyesnek bizonyították. A r. kath. egyházi jog szerint a házasságkötés érvényéhez a papnak csupán tanuként való jelenléte lévén szükséges, hasonló kijelentés nem kívántatik meg. Ellenben fennálló jogaink többsége szerint az egyházi esketési szertartások (papi áldás) a maguk egészében a házasságkötés érvényének mellőzhetlen kellékét képezik. (Görög-keleti v. ö, Zhismann 670 1.; Jos. pat. 29., 36. §§.; Eheordn. 30. §.; Bőd.: H. t. 79., 80., 97. §§.; unit. 62., 67. §§.) Az 57. §-hoz. A házasságkötésnél tanuként oly egyéneket kell alkalmazni, a kiknek jelenléte a cselekmény ünnepélyes jellegének megfelel, s a kik szükség esetében a házasságkötés megtörténtéről tanúskodni is képesek. A §. azért is kizárja a tanúskodásból azokat, a kik 16-ik evőket még be nem töltötték, vagy a házasságkötés cselekményét megérteni nem képesek. A polgári tisztviselő tehát ily egyéneket tanúkul el nem fogadhat. A javaslat a tanuk ezen minőségét nem sorozza a házasságkötés lényeges alaki kellékei közé; mert a mi a tanuk korát illeti, ennek mindenkor okmányszerű igazolását kellene megkívánni, a mi a felekre nézve sok esetben terhes és költséges volna; mert továbbá a házasságkötés megértéséhez szükséges képességnek megítélése többé-kevésbbé a polgári tisztviselő belátására lévén bízva, a házasság érvénye attól volna függővé téve, hogy a polgári tisztviselő a tanuk értelmi és felfogási képességét helyesen itélte-e meg. A tanuk szerepe a házasságkötésnél nem teszi szükségessé oly egyének kizárását, a. kik akár a házasulókkal, akár a közreműködő polgári tisztviselővel vagy egymással rokonsági viszonyban állanak. Ily személyeknek tanukként alkalmazása annál kevésbbé lehet aggályos, mert a házazságkötés rendszerint ugy is a nyilvánosság ellenőrzése alatt áll. A §. szerint továbbá nők is lehetnek tanuk. A tanuknak nem kell e czélra külön meghívottaknak lenniök; esetleges jelenlétök is elegendő. A törvényjavaslat álláspontja nagyrészben megfelel az egyházi gyakorlatnak, és a külföldi törvényhozások rendelkezéseinek. (V. ö. Code civil: 75. §.; olasz ptk.: 94. §.; belga terv.. 177. §.; 1875. febr. 6. német birod. törvény 53. §.; német jav.: 1249. §.)
