Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
146 513 szám. Annál az intézkedésnél, hogy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél az arra rendelt hivatalos helyiségen kívül is közreműködhessék, figyelemmel volt a javaslat oly esetekre, midőn a házasulok betegség, testi hiba vagy más fontos okokból akadályozva vannak abban, hogy, a házasságkötés hivatalos helyiségében személyesen megjelenhessenek. Az 1874. svájczi szöv. tv. 38. §-a a polgári tisztviselőnek ezen jogát az orvosilag igazolt súlyos betegség esetére korlátozza; az olasz ptk. 97. §-a és a belga terv. 175. §-a pedig ily esetekben a házasságkötéshez szükséges két tanún kivül még másik két tanú jelenlétét követeli. A törvényjavaslat ezen esetekben nem találta szükségesnek a házasságkötés alaki kellékeit a rendes esetektől eltérően szabályozni. A mi különösen házasuló súlyos betegségét illeti, azt korántsem tekinthette azon egyetlen esetnek, melyben az általános szabálytól való eltérés indokolt lehet; a tanúk számának szaporítását pedig azért tartotta szükségtelennek, mivel az a körülmény, hogy a polgári tisztviselő a házasságkötésnél az erre rendelt hivatalos helyiségen kivül működik közre, korántsem jelenti azt, hogy ily esetben a nyilvánosság is kizárandó lenne; még másik két tanú jelenlétének kelléke által tehát a házasságkötés érvénytelenségének esélyét szaporítani kívánatosnak nem tartotta. Erre vonatkozólag részletes s a czél érdekében kívánatos szigorú rendszabályok az utasításba lesznek felveendők. Az 56. §-hoz. A jelen §. első bekezdése a házasságkötés lényeges alaki kellékeit tartalmazza. (V. ö. a javaslat 61. §. b) pontjával.) A házasságkötés alaki kellékeinek meghatározásánál nemcsak az volt a czél, hogy ezen cselekménynek a jelentőségéhez mért ünnepélyes jellege biztosittassék, hanem főleg arra kellett törekedni, hogy azon alaki kellékek a házasságkötés tőrvényszerűségének, a házasulok szabad elhatározásának hatályos biztosítékait képezzék, s egyszersmind a házasságkötések közhitelű tanúsítását lehetővé tegyék. A házasságkötés lényeges előfeltétele a házasulok szabad beleegyezésében áll. A javaslat e beleegyezés kijelentésére nézve kellékül állítja fel, hogy annak az együttesen jelenlevő házasulok által személyesen kell történnie. Csak az együttes jelenlét és a beleegyezés személyes kijelentése nyújt kellő biztosítékot, hogy a házasságkötés a házasulok komoly elhatározásának eredménye s hogy valódi akaratuknak megfelel. Az együttes és személyes jelenlét a házasságkötés cselekményének időbeli s térbeli egységét állapitja meg, s kizárja a házasságnak meghatalmazott általi megkötését, mig azt hazai jogaink egy része megengedi. (R. kath.; görög-keleti: Joannovics 176. §.; Jos. pat. 23. §.; v. ö. az osztrák ptk. 76. §.) Csak ily módon lesz biztosítva a házasságkötések minden kétséget kizáró közhitelű tanúsítása; a mi a házasságnak meghatalmazott általi megkötése esetében nem mindig volna elérhető, mert érvénytelennek kellene tekinteni a házasságot, ha a meghatalmazás abban az időpontban vissza volt vonva, melyben a megkötés történt, jóllehet erről a meghatalmazott és a másik házasuló, vagy a házasságkötésnél közreműködő személy értesítve nem is volt. Azonkívül a házasságkötés érvénye attól is függene, vájjon a meghatalmazás a törvénynek megfelelő volt-e vagy sem. A házasságnak mint legszemélyesebb viszonynak természete is megköveteli, hogy a házasulok annak megkötésénél személyesen legyenek jelen. Ez az álláspontja a külföldi törvényhozások legnagyobb részének is. (1875. február 6. német bírod. törv. 52. §.; német jav. 1248. §.; olasz ptk. 94. §.; porosz A. L. R. II. 1. ez. 167. §.; 1874. márcz. 9. porosz törv. 35. §.; belga terv. 176. §.) Ezen kellék hiánya a házasságkötés semmiségét vonja maga után. (V. ö. 61. §. b) pont.)
