Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.
Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról
144 513. szám. Az 53. §-hoz. A 38. és51.§. rendelkezéséből következik, hogy az anyakönyvvezető a kihirdetést, illetőleg a polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködését nemcsak jogosult, de köteles is megtagadni, ha a házasságkötés törvényes előfeltételei hiányzanak. Ugyanígy az 1875. febr. 6. német birod. törv. 48. §.; az olasz ptk.: 98. §.; belga terv.: 178. §. Az anyakönyvvezetőnek, illetőleg polgári tisztviselőnek ezen határozata oly fontos jogokat érint, hogy azt véglegesnek tekinteni nem lehet s meg kell engedni a feleknek, hogy ellene jogorvoslattal élhessenek. A külföldi tételes jogok a jogorvoslat rendszerére nézve egymástól eltérnek. Az osztrák törvények a megtagadás okaira való tekintet nélkül a birói segély kizárásával csakis a felsőbb közigazgatási hatósághoz engednek meg felfolyamodást, (tartományi főkormányhatősághoz [politische Landesstelle] innen pedig a belügyministerhez (optk. 79. §., 1868. máj. 25. törv. II. czikk 4. §.). Más törvényhozások azonban az ily ügyet a bíróságok hatáskörébe utasítják. így: az 1875. febr. 6. német, bírod törv. 11. §. harmadik bek.; olasz ptk.: 75. §. második bek.; 98. §. harmadik bek.; belga terv.: 159., 178. §§. stb. A törvényjavaslat, tekintettel a házassági akadályoknak és a házasságkötéshez megkívánt positiv kellékeknek természetére, melyeknek megítélésénél csak ritkán fordulnak elő kétes jogi kérdések, azt a szabályozást tartotta leghelyesebbnek, mely szerint a birói segély csak akkor vehető igénybe a felek által, ha a felsőbb közigazgatási hatóság már határozott. A javaslat tehát első sorban a törvényhatóság első tisztviselőjéhez enged folyamodást s csak azután, ha ez már határozott, engedi meg a jegyeseknek annak határozata ellen a birói segély igénybevételét. Annak indoka, hogy a javaslat nem adott helyt a törvényhatóság első tisztviselőjénél magasabb közigazgatási hatósághoz való felfolyamodásnak, abban keresendő, hogy az itt fenforogható kérdések legnagyobb részének elintézése, egyszerűségénél fogva nem fog nehézségekbe ütközni, felesleges tehát azokkal a legfelsőbb közigazgatási hatóságokat terhelni s mert a mennyiben a felek a közigazgatási hatóság határozatát magukra nézve sérelmesnek tekintik, a teljes biztosítékot nyújtó birói segélyt különben is igénybe vehetik. Ugyanezen ok szól a mellett, hogy abban az esetben, midőn a házasságkötés megengedhetőségének kérdésében első fokon maga a törvényhatóság első tisztviselője (46. §. b) pont) határozott, a feleknek a birói segély igénybevétele azonnal megengedtessék; mert az ügy azonosságánál fogva a törvényhatóság első tisztviselőjének határozata egyenlő biztosítékot nyújt akár másodfokúlag felfolyamodás folytán, akár elsőfokúlag hozta. Az eljárást ezen esetekben a javaslat a kir. törvényszék hatáskörébe utalja, mit az ügynek fontossága és a társas bíróság szervezetében található nagyobb biztosíték indokol. Önként érthető, hogy e jogorvoslat nemcsak mindkét jegyest, hanem azok egyikét is megilleti, kire nézve a megtagadó határozat sérelmes. Hogy a jegyesek a megtagadó határozatot a jogorvoslat czéljaira használhassák, ki kellett mondani, hogy az anyakönyvvezető, illetőleg a polgári tisztviselő e határozatát köteles a felek kérelmére indokaival együtt írásba foglalni s nekik kiadni. Ugyanily szabályt tartalmaz: az olasz ptk. 75. §. első bek. és 98. §. második bek. 4U^ A §.. rendelkezéséből önként következik, hogy a polgári tisztviselő mindaddig, mig a házasságkötés ,a jogorvoslat folytán jogerejű határozattal meg nem engedtetett, a házasságkötésnél közre nem működhetik. Fennálló jogaink szerint az esketés megtagadása esetében a felsőbb egyházi hatósághoz lehet folyamodni.
