Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

142 513. szám. sitették, vagy a felek az alól felmentést nyertek és a polgári tisztviselőnek házassági akadály nem jutott tudomására (51. §.); minél fogva a felek a kihirdetést teljesítő anyakönyvvezetők hirdetési bizonyítványát ily esetben is felmutatni kötelesek. ^Minthogy ugyanezen feltételek alatt a 47. §. szerint illetékes anyakönyvvezető is felhatalmazhat egy másik anyakönyvvezetőt a házasságkötésnél való közreműködésre, nincs ok arra, hogy bármely főispán engedélye alapján ugyanazon feltételek alatt a 46. §. b)-d) pontjaiban emiitett polgári tisztviselők közre ne működhessenek. A főispán engedélye azonban csak azon törvényhatóság területére szoritkozhatik, a melynek élén áll. Ezen engedély hiánya vagy szabálytalansága a házasságkötés érvényére nincs befolyással. A házasság anyakönyvezésének módjáról ezen esetre vonatkozólag az 59. §. rendelkezik. Az 51. §-hoz. Mindaddig, mig a kihirdetés meg nem történt, vagy a felek nem igazolták, hogy alóla felmentést nyertek, a házasságkötés egyik törvényes előfeltétele hiányzik, mely jóllehet csak elővigyázati rendszabály természetével bir, mégis elég fontos arra, hogy a polgári tisz'viselőnek a házasságkötésnél való közreműködés annak hiányában meg ne engedtessék. Ha ilyen eset forog fenn, a polgári tisztviselő köteles a házasságkötésnél való közreműködését megtagadni; kivételnek az 52. §. esetében van helye. A polgári tisztviselő a házasságkötésnél való közreműködést akkor is köteles megtagadni, ha törvényes házassági akadály jutott tudomására. Ezen rendelkezés nem szorul indokolásra, mert a polgári tisztviselő közreműködése ép a házasságkötés törvényszerűségének biztosítására kívántatik meg. Az, hogy mi módon nyert a polgári tisztviselő tudomást a házassági akadályról, közömbös. Ö maga is köteles vizsgálni, hogy a házasságkötés törvényes kellékei fenforognak-e, de a házassági akadályt akkor is figyelembe kell vennie, ha harmadik személyek jelentik be. Azt, hogy a bejelentett akadály törvényes házassági akadályt képez-e, első sorban a polgári tisztviselő itéli meg; s a javaslat nem fogadta el több törvényhozásnak azt az álláspontját, mely szerint akkor, midőn meghatározott személyek bizonyos házassági akadályok alapján a házasságkötésnek ellentmondanak, a bejelentett akadálynak s ennek alapján az ellentmondás törvényszerűségének vizsgálatára nem a polgári tisztviselő, hanem a biró van feljogosítva s a polgári tisztviselő a házasságkötésnél mindaddig közre nem működhetik, mig az ellentmondás a biró által el nem vettetett. (Opposition au mariage: Code civil 66 68., 76; 172—179. §§.; olasz ptk. 82—92. §§.; 1874. decz. 24. svájczi szövets. törv. 35. §.,belga terv. 160—173. §.; hesseni jav. II 42—47.§§.) Ezen intézmény tág tért nyitna a visszaéléseknek s jelenleg érvényes jogunkban is teljesen ismeretlen. A törvény alkalmazása közben felmerülhető kétes esetekben a polgári tisztviselőnek felsőbb hatósága ad útbaigazítást. Jelen §. szabálya a házasságkötésnél közreműködő minden polgári tisztviselőre vonatkozik; ennélfogva akkor is alkalmazandó, midőn a polgári tisztviselő a 49. §. alapján nyert felhatalmazásnál fogva vagy az 50. §. alapján működik közre. Részletes szabályok az utasításba tartoznak. A 134. §. 2-ik bekezdése értelmében a külföldi házasulónak belföldön kötött házasságára is irányadók a 131. §. rendelkezései, melyek szerint a házasságok érvényességét kor- és cselekvőképesség tekintetében mindegyik házastársra nézve kizárólag hazájának, egyéb tekintetben pedig mindkét fél hazájának törvényei szerint kell megítélni, hacsak ezek más törvény alkalmazását nem rendelik vagy a jelen törvény másként nem intézkedik.