Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

138 513. szám. kielégítő okai voltak (titulus coloratus) (v. ö. Schulte: i. m. 62. 1.). A külföldi törvényhozások nem tartalmaznak hasonló rendelkezéseket; de lényegileg ide vezet azon tőrvényhozások álláspontja is, melyek a vélt házasság előnyeit a jóhiszemű házastárs és a gyermekek javára akkor is biztosítják, ha a házasság valamely lényeges alaki kellék mellőzésével köttetett meg. (V. ö. szász ptk: 1628., 2054., 1771., 1620. §§.; hesseni jav. II. 61. §.; porosz A. L. R. II. 2. ez. 50—57. §§. [vitás]). A franczia Code civil szempontjából vitás, vájjon a jóhiszeműség előnyei megilletik-e a házastársakat és gyermekeiket akkor is, ha a házasság nem officier de l'état civil előtt kötletett ; de több birói ítélet e kérdést igenlőleg oldotta meg. Ellenkező álláspontot foglalnak el: a német jav. 1258., 1270., 1562—1567. §§.; belga terv: 195., 196. §§.; olasz ptk. 104., 116. §§. A javaslat e rendelkezésének (3. bek.) alkalmazása szempontjából az, hogy a közhiedelem alakulására mily körülmény szolgáltatott okot, különbséget nem tesz. Nem tekintve ugyanis, hogy a közhiedelem fogalma már magában véve oly körülményeket feltételez, melyek könnyen támaszthatták azt a tévhitet, hogy a házasságkötésnél közreműködő személy erre a szerepre általában állami felhatalmazás alapján jogosítva van, ily körülmények kimerítő felsorolása alig volna lehetséges, példaszerű felsorolásuk pedig a nélkül, hogy biztos irányelvet nyújtana, könnyen téves magyarázatokra vezethetne. Önként érthető, hogy erre a házasságkötésnél közreműködő személy minősége sem bír befolyással. A javaslat e tekintetben a birói belátásnak szabad teret enged s csak annyit kivan meg, hogy a közhidelem az illető személy polgári tisztviselői minőségére nézve valóban fennállott legyen. A §. ezen rendelkezésének alkalmazása azonban ki van zárva ott, hol a házasságkötő felek a közhiedelem daczára tudták, hogy az, ki előtt házasságukat kötötték, nem polgári tisztviselő. Ilyen esetben nem lehet ok arra, hogy a felek tudatos törvényellenes eljárásuk következményei ellen törvényes oltalomban részesüljenek. A harmadik bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazást nyer már abban az esetben, há csak az egyik házasuló fél nem tudta is a valóságot. A rendelkezés czéljának ugyanis csak ez felel meg teljesen, mert a jóhiszeműség oltalma igazolva van már akkor, ha okszerűen föltehető, hogy az egyik fél csak a valóság nem ismerése folytán adta beleegyezését a házasságba oly személy előtt, a kit a közhiedelem tévesen polgári tisztviselőnek tartott. A §. szövegezése kétségtelenné teszi, hogy a vélelem mindenkor a házasfelek jóhiszeműsége mellett harezol s azt, hogy mindkét fél a valóságot tudta, az tartozik bizonyítani, a ki arra hivatkozik; mert a §. alkalmazása csak kivételesen, t. i. az esetben van kizárva, ha a házasfelek a valóságot ismerték. Az ellenkező felfogás mellett hozhatók ugyan fel jogi okok, de az a gyakorlatban nem elégítené ki sem a felek érdekét, sem a jogbiztosság követelményét. A 46. §-hoz. A házasságkötésnél való közreműködésre a helyes jogkezelés szempontjából első sorban azon közegek lesznek hivatva, kik az állami anyakönyveket, tehát a házassági anyakönyvet is vezetik; mert a házasságnak hatósági személy közreműködése mellett történő megkötése főként a hiteles tanúsítás végett kívántatik meg. Ezeken kivül azonban a házasságkötésnél való közreműködésre oly egyéneket is czélszeiű felhatalmazni, kik annak ünnepélyes jellegére való tekintettel, hatósági állásuknál fogva arra kiválóan alkalmasak. A javaslat a házasságkötésnél való közreműködésre hivatott polgári tisztviselőnek ezen minőségét anyakönyvvezetői, illetőleg hatósági működésével hozza kapcsolatba; miből önként köveikezik, hogy azzal csakis azon kerületen belül birhat, a melyre anyakönyvvezetői, illetőleg hatósági működése kiterjed. Másrészről a javaslat a házasságkötésnél való közre-