Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

116 513. szám. házasság fogalma alá vonja s a német javaslat nem tartotta megengedhetőnek, hogy a polgári jog oly viszony fennállását eltűrje, a mely kettős házasság büntetőjogi tényálladékát állapitja meg. A javaslat azonban, habár a semmis házasságot bontó akadályaak nem tekinti, új házasság kötését a korábbi házasság semmissé nyilvánítása előtt nem engedi meg (v. ö. 24. §-al). A §. második bekezdése szerint holttányilvánitás esetében a 94. és 95. §-ok irányadók. Ezen §-okra való utalásból világosan következik, hogy a holttányüvánitott házastársának meg van engedve új házasság kötése, jóllehet a korábbinak megszűnése tekintetében csak vélelem áll fenn (v. ö. mégis a 25. §-al). Ez esetben, ha az új házasságot megkötő felek egyike sem tudta, hogy a holttá nyilvánított életben van, az új házasság érvényének megítélésénél a jelen §. első bekezdésében megállapított akadály nem jő figyelembe. Ellenben, ha az új házasság megkötésekor a holttá nyilvánított életben volt és ezt az új házasságot megkötő feleknek bár csak egyike is tudta, az új házasság érvénye a jelen §. első bekezdése értelmében ítélendő meg (v. ö. a 94. és 95. §-ok indokaival). A 17. §-hoz. I. A r. kath. egyházi jog szerint bontó akadály jön létre azok között: 1. a kik egymással házasságtörést követtek el, ha legalább egyikük eredménynyel a sértett házastárs élete ellen tört; vagy: 2. akik az egyik fél házastársának megölésénél közreműködtek, ha legalább egyikük oly czélzattal követte el a tettet, hogy ez által a házasságot a másik féllel lehetővé tegye. A görög-keleti szerbek egyházi joga a hitvesgyilkosságot mint önálló házassági akadályt nem ismeri; ellenben a román egyház a hitvestárs meggyilkolását, a mennyiben az újabb házasság indító oka gyanánt szerepel, érvényességi akadálynak tekinti. A Jos. pátens 19. §-a szerint: »nem köthetnek egymással házasságot azok, kik egyik fél hitvesét, a czélbavett. házasságnak útjában állót megölték, akár követtetett el a megölés maguk által, akár az ő megbízásukból más által; továbbá akár mindkét fél egyezésével, akár pedig csak egyik fél által a másik fél tudta és akarata nélkül.« Az erdélyi ev. ref. vallásúaknál is ezen szabály irányadó. Az erdélyi ág ev. szászok joga szerint azok, a kik bár házasságtörés nélkül egymásnak házasságot Ígértek és e czél elérése végett legalább egyikük azon házastársnak, a ki házasságuknak útjában állott, élete ellen tőrt, egymással érvényes házasságot akkor sem köthetnek, ha a gyilkosság be nem fejeztetett. (V. ő.: Eheordn. 20., 65. §.) Az unitárius eh. tv. 9. §-a szerint: »nem jöhet létre házasság azok között, kik együtt vagy külön az összekelésük útjában álló házastársat meggyilkolták vagy megölték, vagy más által meggyilkoltatták vagy megölették«; a 75. § szerint pedig: »a házastársa élete ellen törő fél a házassági köteléket felbontó Ítéletben netaláni bűntársával, a kivel különben házasságra léphetne, ligába vetendő.« II. A házasság intézményének erkölcsi jellegével merőben ellenkezik, hogy egymással házasságot köthessenek azok, a kiknek egyike a másiknak közreműködésével vagy egyetértésével egyikük házastársát meggyilkolta, szándékosan megölte vagy annak élete ellen tört. Ezen cselekmény erkölcsileg kárhozatos természetét fokozza, hogy elkövetésének czélja rendszerint a fennálló házasság erőszakos felbontására s ez által a bűntársak által czélbavett házasság lehetővé tételére irányul, s hogy a házastárs bűnös részessége a házastársának élete ellen elkövetett merényletben a házastársi kötelességeknek is súlyos megsértését foglalja magában. Oly házasságnak, mely csak ily súlyos beszámítás alá eső bűnös cselekménynyel vált lehetővé, kezdettől fogva hiányzik erkölcsi alapja. Azonkívül a házasságok fennállásának biztosságát is /