Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

106 . 513. szám. jogunk szellemének; mert hazai jogunk szerint még a szülői hatalom átruházása esetében sem szűnik meg teljesen a szülők és gyermekek közölti jogviszony (öröklési jog, törvényes osztályrész, tartási kötelesség fenmarad). Önként értetik azonban, hogy miután az örökbefogadó halálával a szerződés által megállapított örökbefogadási kapcsolat fel nem bontatík, az örökbefogadó halála után a beleegyezés joga a vér szerinti szülőkre nem száll vissza. A javaslatnak itt kifejtett álláspontjából önként következik, hogy ha a beleegyezésre jelen §. szerint jogosult szülő a kiskorúnak egyszersmind törvényes képviselője, a házassághoz megadott beleegyezésében ugy a 10. §., mint a 11. §. (illetőleg 19. §.) szerint szükséges beleegyezés ben foglaltatik. Oly esetekben, midőn a jogosult szülő testi vagy elmebeli fogyatkozás avagy távollét által tartósan, azaz előreláthatólag huzamosabb időn át gátolva van akaratának kijelentésében; a házasságkötés halasztást nem tűrő természete nem engedi meg, hogy a gyermek addig várjon házasságával, mig ezen gátló körülmény megszűnik. Sok esetben az a jogosult szülő egész életében fog tartani. A javaslat szerint az ilyen szülő nem létezőnek tekintetik s a beleegyezés azt illeti, a ki sorrendben utána következik. Ehhez hasonló rendelkezést hazai jogaink is tartalmaznak: Eheordn. 4. §. (képviseletre való képtelenség); Bód; H. t. 32. §. (elmebetegség). Lényegileg egyez továbbá: az 1875. febr. 6. német birod. törv. 29. §.; német jav.: 1238. §.; 1874. decz. 24. svájczi szöv. törv. 27. §.; Gode civil 149. §.; olasz: 63. §.; hesseni jav. II. 15. §. Ha a szülő az atyai hatalomtól, illetőleg az anya a t. és t. gyámságtól megfosztatott (v. ö.: 1877 : XX. t.-cz. 22., 23., 57. §§ ) és a megfosztás nem vagyonkezelés okából történt, nincs többé erkölcsi alapja annak, hogy gyermeke házasságához beleegyezése megkívántassák. Oly szülőtől ugyanis, a ki gyermekének nevelését teljesen elhanyagolja, a ki az ő erkölcsi életét veszélyezteti, nem lehet várni, hogy beleegyezésénél kizárólag gyermeke boldogságának tekintete vezérelje, sőt tartani lehet attól, hogy ezen jogával gyermekének kárára visszaél. Ha azonban a megfosztás rósz vagyonkezelés miatt történt, ezek a veszélyek a gyermek érdekeit nem fenyegetik; ilyen szülő tehát a beleegyezésre még nem érdemetlen. Annak megállapítását, hogy a szülő valamely testi vagy elmebeli fogyatkozás vagy távollét miatt gátolva van-e akaratának kijelentésében, a javaslat eltérőleg a német javaslat 1238. §-ának és a legtöbb külföldi törvényhozásnak álláspontjától, nem bizza sem a kihirdetést elrendelő anyakönyvvezetőre, sem a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőre; annak megállapítására a gyámhatóságot már csak azért js hivatottabbnak kell tekinteni, mert eljárásában nagyobb biztositéka rejlik a szülői beleegyezés jogának, mely a javaslat szerint a házasság érvényének egyik kellékét képezi; ezen eljárás által egyszersmind elejét vesszük annak, hogy a házasságkötés után tegyék kérdés tárgyává, vájjon gátolva volt-e a szülő vagy sem akarata kijelentésében.. A javaslat a házasság biztossága érdekében annak kimondását s szükségesnek tartotta, hogy az ily gyámhatósági megállapítás tévessége a házasság érvényére nincs befolyással (v. ö. a 72. §. második bekezdésévei). A jelen §. ötödik bekezdésének rendelkezéséből következik, hogy a javaslat a szülői beleegyezést a szülő legszemélyesebb jogának tekinti, melynek gyakorlatánál az akaratelhatározás képviseletének nincs helye. Az akarat kijelentésében való képviselet azonban nincsen kizárva. A mi különösen a törvényes képviselő és szülő beleegyezésének jogi lermészetét illeti, arra az általános jogszabályok nyernek alkalmazást s nem különbözik attól a beleegyezéstől melyet a törvény bizonyos személyek (kiskorúak, gondnokság alatt állók) jogügyleteinek érvényéhez harmadik személyek részéről megkíván. Ennélfogva az nemcsak a házasságkötést