Képviselőházi irományok, 1892. XV. kötet • 513. , XVI-XXI. sz.

Irományszámok - 1892-513. Törvényjavaslat a házassági jogról

102 513. szám. Ezen szabály kiterjed továbbá úgy a törvényes és törvényesített,' mint a törvénytelen származású, valamint az örökbefogadott kiskorú gyermekekre, tekintet nélkül nemökre. Azt, hogy ki a törvényes képviselő, a gyámi törvény határozza meg. (V. ö.: 1877 : XX. t.-cz. 15., 21., 22., 23., 27., 36. §§-val.) A kiskorúság megítélésénél a kiskorúság meghosszabbítását a javaslat tekintetbe nem veszi. (V. ö.: 152. §-al.) A jelen §. ellenére kötött házasság a 72. §. szerint megtámadható. III. Némely törvényhozás a cselekvőképességében korlátolt nagykorú házasságához is a törvényes képviselő beleegyezését kivánja meg. (így az osztrák ptk. 49. §.; német javaslat 1232. §.; ellenben a szász ptk. 1600., 1575. §§.; és a porosz A. L. R. II. 1. ez. 55. §. csak a gondnokság alá helyezett tékozlókra nézve.) A javaslat ezen álláspontot nem fogadta el. A mi a gondnokság alá helyezett tékozlókat illeti, bár a mellett, hogy házasságuk érvénye gondnokuk beleegyezésétől tétessék függővé, főleg az az ok szól, hogy egy könnyelmű és szerencsétlen házasság közvetve nemcsak a tékozló teljes vagyoni romlását okozhatja, hanem végeredményében súlyos terheket róhat a családra és a községre is; és hogy a házasságkötésnek, mint jogügyletnek természete azt látszik követelni, hogy a cselekvőképesség korlátolásának joghatálya a házasságkötésre is kiterjedjen. A javaslat álláspontjára nézve azonban döntő volt annak megfontolása, hogy a vagyonnal bánni nem tudás magában véve még nem jelenti azon értelmi erők hiányát, melyek a házastárs helyes megválasztásához szükségesek; s miután a házasság lényege első sorban az érzelmek összhangját követeli s a vagyoni szempontok csak másodsorban jöhetnek annál figyelembe, a törvénynek nem lehet feladata valakit ily tekintetből gátolni abban, hogy tisztán vonzalmának megfelelően köthessen házasságot. De a házasságkötés nem is fosztja meg a tékozlót gondnokának oltalmától, mert a gondnokság a házasságkötéssel nem szűnik meg. Arra nézve továbbá, hogy a tékozló házasságkötési szabadsága ne legyen korlátozva, figyelembe jön a házasélet erkölcsi hatása is, mely a tékozlónak a vagyonkezelés körül tanúsított könnyelmű eljárásában kedvező változást idézhet elő. Nem ismerik ezen akadályt fennálló jogaink és a külföldi törvényhozások nagy része sem. (így: Gode civil, olasz ptk., 1875. febr. 6. német birod. törv., hesseni javaslat.) A javaslat, egyezőleg fennálló jogainkkal (r. kath., görögkeleti; Jos. pat. 24. §.; Bód: H. t. 38. §.; Eheordn. és unit. törv. nem említi) nem kivánja meg a magukat jelekkel megértetni tudó siketnémák gondnokának beleegyezését sem; mert ezek a személyek is csak vagyonkezelés okából helyeztetnek gondnokság alá, s a mennyiben akaratukat jelekkel kifejezni képesek, a házasságkötéshez szükséges értelmi fejlettségük is feltételezhető. Ép oly kevéssé fogadhatta el a javaslat a német javaslat 71., 1232. §§-nak azt az álláspontját, mely szerint a gyámi oltalom alá helyezett vak, siket és néma házasságának érvénye is a törvényes képviselő beleegyezésétől van függővé téve; minthogy ezen személyek gyámi törvényünk szerint nem is helyeztetnek gondnokság alá. A gondnokság alá helyezett gyenge elméjüekröl a 149. §. indokaiban van említés téve. A 11. §-hoz. I. A róm. kath. egyházi jog kiskorú házasságához a szülő beleegyezését szükséges kellék gyanánt nem kivánja meg s a szülőknek gyermekük házasságkötésére csak annyi befolyást enged, hogy a lelkészszel közölt ellentmondásuk esetében a kiskorút házasságkötésre nem bocsátja. (Conc. Trid. Sess. XXIV. cl. de ref. matr.; Instr. 68. §.) Ellenben a görög-keleti egyházi jog szerint a kiskorú házasságához a szülők beleegyezése szükséges^ (Joannovics: i. m. 175. §.) Hazai jogaink egy része oly esetekben, midőn a törvényes képviselet bármi okból nem a pzülőt illeti meg, a törvényes képviselő beleegyezésén felül a jogosult szülő beleegyezését