Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 341 Újrafelvételi panasz benyújtásának a törvényjavaslat szerint csak egyetlen esetben: új bizonyítékok találásának esetében van helye. Az ujrafelvétel szokásos többi eseteit, milyenek különösen a meghatalmazott hibája és a határidömuiasztás, nem találtam befogadhatóknak az újrafelvételi eljárás körébe. A határidömuiasztás esetét, — mely miatt különben is igazolási eljárásnak van helye a fö'eljárásban, — a közigazgatás gyorsaságára való tekintetből kellett mellőznöm; ugyanezért állapítottam meg az újrafelvételi panasz beadásának határidejét a fö'eljárásban keletkezett véghatározat kézbesítésétől számított 40-ik najka. A meghatalmazott hibája esetének mellőzésénél azon körülmény volt döntő befolyással elhatározásomra, hogy a törvényjavaslat szerint a felek saját tetszésükhöz képest választhatják meghatalmazottaikat, és különösen hogy a közigazgatási bíróságok előtti eljárás a nyomozás elvének alapjára is van fektetve s ehhez képest a bíróságoknak mindig módjukban van a felek és meghatalmazottak hibáit kiigazítani, következőleg csak igen ritkán állhat be az az eset, hogy a fél kizárólag a meghatalmazott hibája miatt váljék pervesztessé. Az pedig nem vonható kétségbe, hogy ezen újrafelvételi ok kizárása igen sok alaptalan és zaklató panasznak vágja el az útját. Az ujrafelvételre vonatkozó azon többi intézkedések, hogy a panasz közvetlen tárgyalására a főügyben közvetlenül eljárt bíróság van hivatva, hogy az újrafelvételi panasz körüli eljárás a főügybeni eljárásra nézve megállapított szabályok szerint történik, hogy az ujrafelvétel kérdése az ügy érdeme előtt döiitendő el s hogy újrafelvételi panasz benyújtásának ugyanazon ügyben csak egyszer van helye: a dolog természetéből folynak és bővebb indokolást nem kívánnak. VII. Fejezet. Az eljárási költségekről (197—201 §-ok.). A törvényjavaslat rendelkezései szerint az eljárási költségeket a felek tartoznak előlegezni és viselni. Az eljárt közigazgatási hatóság, ha nem mint fenyegetett köz- és vagyoni ügyek alanya szerepel a perben, a költségek hordozására azon esetben

t sem kötelezhető, ha eljárása nyilván törvénytelen volt. A közigazgatási hatóságot, mint ilyent, azért kellett a költségek hordozásának terhe alól felmenteni, mert annak a költségek viselésébe bevonása tetemesen zsibbasztaná erélyét, mely pedig a közigazgatási eljárásban a sikeres működésnek egyik mellőzhetetlen biztosi tékát képezi. Önként értetik azonban, hogy a közigazgatási hatóságoknak és közegeknek polgári magán- és büntetőjogi* valamint fegyelmi utón való felelősségre vonásának joga, a közigazgatási biróságok elé utalt ügyekben,-— tehát a közigazgatási bíróságok életbeléptével beálló új helyzetben is — a maga teljes épségében fenmarad. Azon intézkedések, hogy a panaszló, ha más féllel, nem áll szemben, a költségeket előlegezni és viselni tartozik; hogy ellenkező esetben a bíróság határoz az iránt, hogy a költségeket a perben álló felek (egyes, testület, saját, köz- és vagyoni ügyeit védő hatóság s a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek képviseletében eljáró hatósági közeg) viseljék; hogy ezeken kivül kivételesen a személyes megjelenésre kötelezett hatósági közeg, tanú és szakértő is elmarasztalható legyen a költségekben, s végre hogy a közigazgatási hatáskör és a közérdek képviseletében eljáró hatósági közegre rótt költségek az illető közigazgatási ág tárczájának, az eljárt közig, hatóságra rótt költségek pedig magának a hatóságnak terhére essenek: bővebb indokolást nem igényelnek. A törvényjavaslatnak az eljárási költségekre vonatkozó azon további intézkedése, hogy az