Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szám. 339 találtam; mert a közigazgatási per ezen állapotában (az elsőfokú bírósági tárgyalás és határozat után) ki van zárva annak lehetősége, hogy a felső közigazgatási bíróság a felebbviteli iratból kellő felvilágosítást ne szerezhessen magának az orvoslást kereső fél szándékai és czéljai felől. ' «. De más irányban viszont a felebbezés visszautasításának két olyan okát vettem fel, mely a panasz visszautasításának okai között nem szerepel. Nevezetesen a felebbezési jogosultság alanyi és tárgyi hiányát (178. §. a) és c) pontok). A felebbezési jogosultság hiányára vonatkozó intézkedések megállapításánál azon czél lebegett szemeim előtt, hogy a közigazgatási per lefolyása ez által is lehetőleg gyorsittassék. A szóban forgó iutézkedések nem lehetnek káros visszahatással a jogoltalom hatályára; mert a felebbvitel jogosultsága agy alanyi, mint tárgyi szempuntból véve, rendszerint oly egyszerű és tiszta kérdést képez, mely felett az elsőfokú közig, bíróság teljes biztossággal dönthet; a visszautasító határozat pedig megnyugvás hiányában végeldöntés végett amúgy is mindig felvihető a felső közigazgatási bírósághoz. A felebbezés határidejének elmulasztása esetében igénybe vehető igazolás ugyanazon alapokon és módozatok szerint van szabályozva, mint a panasz határidejének elmulasztása esetében emelhető igazolási kérelem. Annak indokolására tehát az e részben a panaszszal kapcsolatosan felhozottakra hivatkozom. , A felebbezés tárgyalása ugyanazon szabályok szerint történik, melyek a panasz tárgyalására a 156 —162. §-okban elő vannak irva, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy felebbviteli fokozatban szóbeli és közvetlen tárgyalásnak egyáltalában nincs helye. Az általános indokolás rendjén kifejtettem, hogy a szóbeliséget és közvetlenséget a felebbviteli eljárásból, az eljárás olcsóságára és gyorsaságára való tekintetből zártam ki s hogy e rendelkezés a jogoltalom hatályára kedvezőtlen visszahatással alig van. Ugyancsak ezen indokból zártam ki a felebbezési eljárás köréből azon a magyar pénzügyi közigazgatási bíróság előtti eljárásban is honos intézkedést, mely a íelebbezésnek több példányban való benyújtására, a felebbező ellenfelével való előzetes közlésére s az utóbbi által tárgyalás előtt tehető írásbeli észrevételek előterjesz tésére vonatkozik. Az ügynek felebbviteli fokozatban való eldöntése az elsőfokú eljárásra megállapított szabályok (163—170. §-ok) szerint megy végbe. A törvényjavaslat a felső közigazgatási bíróságot teljes joghatósággal ruházza fel az elsőfokú bírósági határozattal szemben; mert nemcsak arra jogositja, hogy az ügyet érdemileg eldöntse, de arra is felhatalmazza, hogy azt kiegészítés, esetleg új tárgyalás tartása és határozat hozatala végett az elsőfokú bírósághoz visszautasítsa. Hogy azon esetre, ha a közigazgatási hatóság, az elsőfokú bíróság határozata ellen, saját hatáskörének védelmére él felebbezéssel, a 164. §. 3. pontja alatt körülirt eljárásnak kellett utat nyitni: bővebb bizonyításra nem szorul. Nem kivan hosszabb magyarázatot a törvényjavaslat azon iutézkedése sem, hogy az állami (kincstári) közérdek védelmére szolgáló felebbezés esetében a bíróság, ha a közérdeket fenforgónak nem találja, az ügynek érdemleges megbirálásába nem bocsátkozhátik. li. Czím. A felülvizsgálati kérelemről (183—186. §-ok.). A felülvizsgálati kérelem abban különbözik a f'elebbezéstől, hogy avval csak a magánfelek *és csak azon ügyekben élhetnek, melyekben a felebbezés a törvényjavaslat második részének II. fejezetében ki van zárva. A másik főkülönbséget a'felülvizsgálat és a felebbezés között az képezi, hogy míg a felebbezés a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed, a felülvizsgálat köréből a ténykérdés egészen ki van zárva. A felülvizsgálatban tehát a felső közigazgatási bíróságnak egészen 48»