Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

322 510. szám. A törvényjavaslat 38. §-ában foglalt intézkedés folytán a közigazgatási bíróságok joghatósága nem terjed ki azon vitás esetekre, melyeket a törvény a rendes bíróságokhoz ntal, valamint azon vitás ügyekre sem, melyek a cseléd-, munkás- és napszámosügy körében nem ezek és a gazda, illetőleg munkaadó, de mindkét részről gazdák és munkaadók, vagy más érdekelt egyének és testületek között keletkeznek. A cseléd-, munkás- és napszámos ügyre vonatkozólag meg kell még jegyeznem, hogy a 136. §. értelmében egyebek között természetesen a cseléd-, munkás-, napszámos ügy köréhez tartozó kérdésekben keletkezett közigazgatási intézkedések vagy határozatok is, a bírósági eljárásra való tekintet nélkül végrehajthatók lesznek mindazon esetekben, melyekben a törvény szerint közigazgatási felebbvitelnek csak birtokon kivül volt helye, vagy a melyekben a végrehajtás elhalasztásából a bepanaszoltnak helyrehozhatatlan károsodása következnék be. Megjegyzem végre, hogy a tárgyilag legtöbbször csekélyebb jelentőségű cseléd-, munkásés napszámos ügyi vitás kérdésekből az elsőfokú bírósági határozat ellen való felebbezést kizárandónak találtam, s hogy azokban a felülvizsgálatnak is kizárólag azon feltevésben nyitottam tért, hogy a vitás ügyek nagy része első fokozatban közmegnyugvásra szolgáló elintézést nyer, s «. szerint a felső közigazgatási bíróság cseléd-, munkás- és napszámos-ügyi vitás . kérdésekkel túl terheltetni nem fog. XV. czím. A bíróságok hatásköréről adó- és illetékügyekben (110—112. §-ok). Adó- és illetékügyekben a közigazgatási bíróságok hatásköre egészben véve megegye zik a pénzügyi' közigazgatási bíróság hatáskörével. A részletekben azonban eltérés van a kettí között, a mennyiben a közig, bíróságok hatáskörébe néhány oly eset bevonása is terveztetik melyekre a pénzügyi közigazgatási bíróság hatásköre ki nem terjed. Ilyenek: a fegyver és vadászati adó jogosságának és mennyiségének megállapítása, a vadász jegyek és új jegyek kiszolgáltatásának és a vadászati bejelentés láttamo zásának megtagadása és a kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonása, czukor- és husfogyasztási, valamint a söritaladónak és a szeszitalmérés adónak a községekre való ráutalása, és a házbérjövedelem meghat ár ozá sara szolgáló helyszíni szemle költségeinek a háztulajdonos által val megtérítése. A felsorolt esetek nem nagy mértékben szaporítják ugyan az ez idő szerint bíróság védelemben részesülő adó- és illetékügyi kérdések számát; annyi azonban kétségtelen, hog azoknak a bírósági hatáskörbe való sorozásával a fogyasztási adók körében is jogoltalom nyu tátik, s hogy épen az erre leginkább igényt tartható községek nyernek birói védelmet a pénzüg közigazgatásnak az állami közérdek túlhajtott érvényesítésére irányuló esetleges hajlamaiv szemben. A bányahatósági ügyek azért nem voltak bevonhatók a közigazgatási bíróságok hatí körébe, mert azoknak elintézésére egy bányaügyi szakemberekből álló, egészen külön tanács kellett volna szervezni. Ily helyzetben a kormány, habár elvi nehézségek e tekintetben n( is forognak fenn, azon meggyőződésre jutott, hogy ugy a közérdek, mint az egyesek és te tületek jogai és érdekei szempontjából a leghelyesebben jár el, ha annak idejében a bányaü reformjával kapcsolatosan fogja a kérdést megoldani. A pénzügyi közigazgatásra vonatkozólag meg kell jegyeznem még, hogy az ann köréből vett esetek forgalma így is minden valószínűség szerint túl fogja haladni a bíróság utalt összes egyéb esetek forgalmát. A törvényjavaslat 110—112. §-aiban kifejezésre hozott azon intézkedésnek, hogy a és illetékügyekben a második fokú közigazgatási döntés ellen lehet csak a felső közigazgat