Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

316 510. szám. IV. czím. A bíróságok hatásköréről közegészségi ügyékben (64—67. §-ok.) Az egészségügyi közigazgatás túlnyomó nagy részében közegészségügyi biztonság megóvására és előmozdítására szolgáló intézkedésekből áll, melyek nem alkalmasak a bírósági oltalom befogadására. Ennek következtében csak néhány esetet foglalhattam be annak keretéből a közigazgatási bíróságok hatáskörébe, u. m. az orvosi és szülésznői oklevelek kihirdetését és a gyakorlat űzését, az egészségi körbe be nem osztott községnek a kórház-alaphoz való hozzájárulását, a vagyontalan betegek gyógyítását, a gy ógyithatlan betegek, nem közveszélyes elmebetegek, bárgyúk, buták és hülyék ápolását és eltartását, az ápolás és gondozás alatt álló megbetegedett gyermek gyógyköltségeinek, valamint a nyilvános győgy- és betegápolási, úgyszintén a szülházi költségeknek, a bel- és külföldi ápol dákban tartott egyének szállítási költségeinek, s végre a járványokalkalmával elrendelt hatósági óv- és gyógyintézkedések költségeinek hordozását. A törvényjavaslat szerint szervezendő birói oltalom ennek daczára ki fog terjedni az egészségügyi közigazgatásnak majdnem egész körére, a mennyiben a kihágásokban a törvényjavaslat V. czime szerint a közigazgatási bíróságok lesznek hivatva eljárni, a közegészségügyi közigazgatás pedig túlnyomólag olyan rendészeti parancsok és tilalmak foglalata, melyeknek megsértése a törvényben kihágásnak van minősítve. V. czím. A bíróságok hatásköréről rendőri ügyekben (68—72. §-ok.). A közbiztonsági rendészet körében tett intézkedések és hozott határozatok, melyek a közbiztonságnak és a közrendnek, illetőleg az egyesek biztonságának megóvását czélozzák, birói oltalom alá nem helyezhetők. Ezekre tehát egyáltalában nem találtam kiterjeszthetőnek a birói védelmet. Ellenkezőleg áll a dolog a rendőri bíráskodásra nézve, melynek feladatát nem valamely a közérdeket vagy egyest fenyegető veszély megelőzése, de az e czélból tett intézkedések megsértésének megtorlása' képezi. A rendőri bíráskodást nálunk ez idő szerint a közigazgatási hátóságok fokozatosan gyakorolják. A magyar büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880: XXXVII. törvényczikk tárgyalása alkalmával a képviselőházban indítványba hozatott ugyan a rendőri kihágási ügyekben hozott elsőfokú határozat ellen érvényesíthető felebbvitel eldöntésének az elsőfolyamodású királyi törvényszékek hatáskörébe való utalása, az indítvány azonban nem talált elfogadásra. Véleményem szerint, a mennyire kétségtelen tény egyfelől az, hogy a rendőri ügyekben való elsőfokú bíráskodás jogának a közigazgatási hatóságoktól elvétele egyértelmű lenne azok tekintélyének és hatásának, tehát magának a közérdeknek veszélyeztetésével: épen olyan bizonyos másfelől, hogy a rendőri bíráskodást felebbviteli fokozatban jogoltalom nélkül hagyni az egyesek és testületek jogainak koczkáztatása nélkül nem lehet. És a szerintem bizonyos határig a rendőri bíráskodás körében is érvényesítendő köztekintetek határozottan azt kívánják, hogy abba a jogvédelem ne kizárólag a merev jog követelményeinek hódoló rendes bíróságok, de a czélszerííség kívánalmainak befogadására alkalmasabb közigazgatási bíróságok utján vétessék foganatba. Ezen körülmények szolgáltatták a kiindulási pontokat a 68. §-ban részletesen felsorolt kihágási ügyeknek a közigazgatási bíróságok hatáskörébe lett bevonásához. Hogy ezen felsorolásból a Horvát-Szlavonországokkal közös törvényeken alapuló kihágási ügyeket miért kellett kihagynom: azt az általános indokolás során már jeleztem.