Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
312 510. szám. A kettő közötti eltérés — mint ez az épen idézett törvényczikk 4. §-ának a törvényjavaslat 41. §-ával való összehasonlításából kiderül — különösen abban áll, hogy a Curia egységesen és az egész bíróságra kiterjedő hatálylyal, a felső közigazgatási bíróság pedig osztályonként (általános közigazgatási s adó- és illetékügyi osztályok), s csak azTillető osztályokba kebelezett tanácsokra kiterjedőleg, alkotja a döntvényeket; továbbá, hogy a mig a Curia a döntvények alkotása körül a kormány minden beavatkozása nélkül jár él: addig a felső közigazgatási bíróság a szakminister kívánatára a már megalkotott döntvényt teljes ülésében újabb tárgyalás alá venni és eldönteni köteles A döntvényalkotási jognak a 41. §-ban kifejezésre juttatott kettéosztása azon indokokon alapszik, melyeket a bíróság -működésének két osztályba sorozására vonatkozólag a 24. §. indokolásával kapcsolatosan előadtam. A kormánynak indítványtételi joggal való felruházása pedig egészen és teljesen azon szorosabb viszony természetében gyökerezik, mely a közigazgatást a közigazgatási bíróságokkal összeköti s a mely viszonyból folyólag a közigazgatási hatóságok részére a bíróság esbetőleges túlkapásaival szemben a lehető védelmet ezen irányban is biztosítani kellett és pedig biztosítani oly módon, hogy ez által a bíróság akarat-elhatározási szabadsága a legcsekélyebb mértékben se korlátoztassék. Mielőtt a hatáskör egyes czimeinek indokolására áttérnék: számot kell adnom még azon elvekről, melyekből a közigazgatási biróságokh 0 z utalt esetek kiválasztásánál kiindultam. ElsŐ és főkövetelménynek tartottam e részben, hogy a lehetőségig csak olyan ügyek kerülhessenek a közigazgatási bíróságok döntése alá, melyekben a törvény kifejezetten jogot biztosit az egyesek és testületek számára. Valamint azonban egyoldalról nem találtam feltétlenül kizárhatóknak a közigazgatási bíróságok hatásköréből azon érdeksértéseket, melyeknek tárgyalása és eldöntése a közigazgatási szempontok veszélyeztetése nélkül a bíróságokra bizható : másoldalról gondosan óvakodtam olyan természetű jogsértéseknek a bíróságok hatáskörébe való bevonásától, melyeket az érvényben lévő jogszabályok szerint ugyan, de csak a közigazgatási czélszerűség gondos figyelembevételével kell és lehet helyesen elintézni. Hogy csak egy körére utaljak az ilyen természetű eseteknek: ezért kellett mellőznöm a közigazgatási bíróságok hatáskörének szabályozásánál mindazon vitás kérdéseket, melyek a törvényhatósági joggal felruházott városnak rendezett tanácsú várossá, illetőleg nagyközséggé való átalakulása (1886 : XXI. t. ez. 95. §-a), a pusztáknak és havasoknak az eddigi községi kötelék felbontatásával más község kötelékébe való áthelyezése (1886: XXII. t.-cz. 148. §-a), a más község vagy rendezett tanácsú város területébe ékelt, vagy a saját községüktől természeti akadályok által elválasztott részeknek átcsatolása (i. t. 149. §-a), pusztának községgé, kisközségnek nagyközséggé, nagyközségnek rendezett tanácsú várossá vagy megfordítva lehető átalakulása stb. (i. t. 151-159. §-ai) körül felmerülhetnek. Minthogy egyes esetekben a jogsértésekkel kapcsolatosan érdeksértések is fordulhatnak elő: a lehetőségig arra is gondot fordítottam, hogy ezen esetekben az érdeksértések felett is a közigazgatási bíróságok döntsenek, — egészben véve tehát törekvésem oda irányult, hogy a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalt kérdések ugy a jogsértés, mint az érdeksértés tekintetében s ugy a közérdekre, mint a magánérdekre való vonatkozásukban egyedül és kizárólag, — tehát egészen és terjesen a közigazgatási bíróságok megítélése alá essenek. A másik kiindulási pontot a közigazgatási bíróságok hatáskörének részletes szabályozásánál használt mérték meghatározásához azon tekintet szolgáltatta, hogy lehetőleg a megelőzőkben körülirt esetek közül is csak azok utaltassanak a közigazgatási bíróságokhoz, melyekben adva vannak mind az anyagi, mind az alaki intézkedések, melyeknek alapján, illetőleg melyek szerint a vitás ügyben eljárni és dönteni kell.
