Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

510. szára. 303 számában szükségesnek mutatkozó változtatások esetről-esetre az évenkénti költségvetési törvény keretében nyerjenek elintézést. A 17. §. első és második bekezdésének azon rendelkezései, hogy a hivatali létszámot előzetesen a ministerium állapítja meg, s hogy a létszám első megállapításánál a megfelelő jelleggel és illetménynyel a pénzügyi közigazgatási bíróság tagjai is számításba veendők: egészen a helyzet természetéből folyó rendelkezések. Az elnökök, tanácselnökök és itélő-birák kinevezését azért kellett az egész ministerium előterjesztéséhez kötnöm (18. §.), mert a közigazgatási bíróság működése a közigazgatás összes ágaira kiterjed, s ennélfogva legmegfelelőbbnek látszik azon eljárás, hogy az előterjesztés jogát az összes ministérek együttesen gyakorolják. A 18. §. intézkedései közül kiváló figyelmet érdemelnek még a bíráknak a közigaz-: gatási és jogi szakképesség alapján foganatosított két csoportra osztását s a képesítettség mértékének mindkét irányban eszközölt szabatos meghatározását és körülírását tárgyazó rendelkezések. \ A bírói állásokra vonatkozó minősítésnek a §-ban végrehajtott kettéosztása abban találja indokolását, hogy a biróság működésében a jogosság és a .közigazgatási czélszerűség szempontjai egyformán és teljesen érvényre juttathatók és kibékithetők legyenek. Idejárul, hogy ezen intézkedésnek az egyenlő arányra vonatkozó része egyszersmind az egyetlen biztösitékot képezi, mely az állami közérdek védelmére a biróság függetlenségének koczkáztatása nélkül— magába a szervezetbe befoglalható volt. A jogi szakot képviselő birói tagok minősítését azért kellett a curiai birákéval egyenlőnek vennem, mert ők a curiai birákéval egyenlő feladatot vannak hivatva teljesíteni. De a közigazgatási élet köréből kikerülő birói tagokra nézve sem érhettem be egyszerűen azon mérték felállításával, melyet törvényeink a magasabb közigazgatási hivatalok viselésére előyzabnak, hanem szükségesnek találtam ezen kivül még a közigazgatási gyakorlat terén meghatározott fokozatokban töltött bizonyos szolgálati idő (5 év) kimutatását is, hogy a biróság feladata teljesítésére ez által is képesebbé tétessék, s hogy annak hatása és tekintélye ez által is fokoztassék. A felső közigazgatás' biróság elnökei és birói tagjainak hivatali viszonyai, különösen pedig azoknak jogi és fegyelmi felelőssége és nyugdíjazása a kir. Curia hasonló állású tagjaival megegyező szabályozást nyertek az által, hogy a 19., 20., 21. és 23. §-ok szerint az ide vonatkozó törvények és szabályok némely, a dolog természetében fekvő eltérésekkel, a felső közigazgatási biróság tagjaira is kiterjesztendőknek nyilváníttattak. A 24. §. értelmében á biróság két osztályban (általános közigazgatási és adó- és illetékügyi osztály) lesz hivatva teljesíteni működését. Ezen intézkedés felvételét a törvényjavaslatba az adó- és illetékügyek fontossága, illetőleg azon szempont tette kívánatossá, hogy azon nagy kiterjedésű területen, melyet a közigazgatás körében az állami pénzügyek képeznek: az áttekintés világosabbá s a judikatura egysége biztossá tétessék. Igen természetes, hogy a biróság működésének ily módon tett berendezésénél figyelmet kellett fordítanom arra, nehogy annak következtében magának a biróságnak egysége veszélyeztessék. Ugyanezért gondoskodtam arról is, hogy a működés kettéosztása csak az adó- és illetékügyi osztálynak közvetlenül a másodelnök vezetése alá helyezésében, és a döntvények alkotása körüli külön eljárásban jusson kifejezésre, — tehát ne terjedjen tovább, mint az elérendő czélok múlhatatlanul kívánják. A közigazgatás természetével nem lévén összeegyeztethető, hogy az ügymenetben hoszszasabb időre kiható szünetelés következhessek be: a törvénykezési szünidőről szóló törvénynek a felső bíróságok tagjaira leendő kiterjesztését nem hozhattam javaslatba, s ennélfogva nem volt más hátra, mint oly intézkedést foglalni a törvényjavaslatba (20. §.) mely szerint az