Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.
Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról
278 510. szám. Würtembergben a jogoltalom közigazgatási ügyekben régi keletű. Az 1819. évi alkotmánytörvény szerint a titkos tanács a főtörvényszék elnökeinek bevonásával jogosítva volt a ministereknek jogsértő intézkedései ellen irányuló panaszokban határozni. A titkos tanácsnak ugyan a ministerek is tagjai voltak, ilyén ügyek tárgyalásában azonban részt nem vettek. A titkos tanács ezen közigazgatási birói működése nagyjából kielégítette ugyan az igényeket, az eljárás azonban rendkivül hosszadalmas volt és nélkülözte azon biztosítékokat, melyek a jogszolgáltatás terén követeltetnek. Ezért az 1850. év óta állandó volt a törekvés a közigazgatási bíráskodás szervezetének és eljárási szabályainak rendezésére, a mi 1876-ban történt meg a közigazgatási jogszolgáltatásról szóló, 1876. deczember 16-án kelt törvénynyel (Gresetz über die Verwaltungsrechtspflege). Ezen törvény értelmében a közigazgatási bíráskodásnak két köre különböztethető meg. A törvény 10. §-ában 25. pont alatt felsorolt ügyekben kétfokű bíráskodásnak van helye; első fokban a járási kormányszékek és felebbviteli fokban a közigazgatási törvényszék előtt. Ezen taxatíve felsorolt ügyek a következők: az újonnan beköltözöttnek-a községből kiutasítása vagy a tartózkodás megtiltása; a községi polgárjog; a községi vagyon élvezete; \a községi adók és személyes szolgáltatások; az összetett községek körüli vagyonjogi ügyek; a vadászati jog gyakorlása;' valamely % út nyilvános jellege; az úthasználat joga; a szegényápolásból és segélyezésből eredő kártérítési ügyek stb. Minden egyéb, a 10. §-ban taxatíve fel nem sorolt ügyben a közigazgatási törvényszék mint egyetlen fokú biróság itél. A törvény 13. §-a szerint ugyanis jogi panaszszal (Rechtsbeschwerde) felhívható a közigazgatási törvényszék, ha valaki azt állítja, hogy az utolsó fokú közigazgatási hatóság valamely, a közjogra alapított- határozata vagy intézkedése jogilag alaptalan és ez által az intézkedés vagy határozat valamely őt megillető jogában megsérti, vagy valamely őt nem illető kötelezettséggel terheli. Ezen általános kijelentést a törvény több irányban korlátozza, nevezetesen nincs helye a jogi panasznak: a) ha és a mennyiben a közigazgatási hatóságok a törvény értelmében belátásuk szerint határozhatnak; b) azon esetekben, melyeket külön törvényes, intézkedések valamely közigazgatási hatóság végleges határozatába utalnak; c) a szolgálati felügyeleti hatóságnak a köztisztviselők hivatalos jogosítványaira és kötelességeire vonatkozó intézkedéseiben. Ilyen korlotozó intézkedésnek tekinthető a törvény 2. §-ában foglalt azon felsorolás is, mely a közjogi jellegű jogosítványokból eredő peres kérdések egész sorát, mint a fizetésre, nyugdíjra, tiszti biztosítékokra, számadási kötelezettségre stb. vonatkozó vitás kérdéseket, a rendes biró elé utalja. A járási kormányszékek, mint közigazgatási bíróságok, hármas tanácsban Ítélnek. A közigazgatási törvényszék az elnökből és a szükséges számú tagokból áll, kik az állam-ministerium előterjesztésére a király által neveztetnek ki. Az elnöknek és a birák felének a birói hivatalra képesítetteknek kell lenniök. A törvényszék bíráinak egy része a legfőbb országos törvényszék biráiból, kettő a titkos tanács tagjaiból, főhivataluk tartamára, a király által neveztetik ki. A törvényszék tagjai mindenben a birák jellegével birnak. A törvényszék ötös tanácsban határoz.' Az eljárás általános szabályai szerint a közigazgatási bíróságok csak a felek kérelmére • határoznak és határozataikban a felek kérelmén túl nem terjedhetnek, a tényállás kiderítésében és a bizonyítékok beszerzésében azonban a felek indítványaihoz nincsenek kötve. Semmiféle ténykörülmény vagy bizonyító eszköz nem vehető az ítélet alapjául, mely fölött a feleknek nem volt alkalmuk nyilatkozniok. A közérdek védelmében az arra állásánál fogva hivatott tisztviselő vagy az illetékes ministerium által kirendelt megbízott részt vehet a tárgyalásban. A
