Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-510. Törvényjavaslat, a közigazgatási biróságokról

Ifit 510. szám. A német államok között Baden volt az első, mely a közigazgatási bíráskodást szabályozta. A közigazgatási biráskodásra vonatkozó első törvény 1863. évi október hó 5-én kelt (Gresetz, die Organisation der innerén Verwaltung betreffend). Az 1880. évi február hó 24-én kelt törvény (Gesetz, den Verwaltungsgerichtshof und das verwaltungsgerichtliche Verfahren betreffend) a közigazgatási törvényszék tagjait, kik addig közigazgatási tisztviselők voltak, a főtörvényszék bíráival egyenlő birói ranggal és jelleggel ruházta fel; az 1884. raárczius 1-én kelt törvény (Gresetz, betreffend die Amtsdauer der Mitglieder' der Bezirksrathe etc.) pedig megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási bíróság összealkotását. Az 1884. június hó 14-én kelt törvény (Gesetz, die Verwaltungsrechtspflege betreffend) egészen újból szabályozta a közigazgatási bíróságok hatáskörét, valamint a bíróságok előtt való eljárást. Az eljárás részleteit az 1884. augusztus 31-ikén kelt rendelet szabályozza, az eljárás költségei iránt pedig az 1884. október 8-án kelt ministeri rendelet intézkedik. Az idézett törvények és rendeletek szerint közigazgatási bíráskodást első fokban rendszerint a kerületi tanácsok (Bezirksrath), végső fokban a közigazgatási törvényszék gyakorolják. A kerületi tanács tagjainak számát, mely legalább hat és legfeljebb kilencz, a kerület népességéhez viszonyítva, a járásgyülés meghallgatása után, a belügyminister állapítja meg. A tanács tagjait a járásgyülés által kijelölt kerületi lakosokból a belügyminister nevezi ki négy év tartamára; a járási gyűlés által választás utján megállapított jelöltnévsornak háromannyi nevet kell tartalmaznia, mint a hány tag kinevezendő. A kerületi tanács tagjaivá csak azon kerületi lakosok nevezhetők ki, kik 1. állampolgárok, 2. legalább egy év óta a kerületben laknak, 3. életök 25-ik évét betöltötték. A kerületi tanács tagjainak fele minden második év végével kilép. A tanácstagság tiszteletbeli állás; a székhelyen kivül lakó tagok az ülésekben való részvételükért megfelelő kárpótlást kapnak. A tagság visszautasítása fölött a tanács határoz, alaptalan visszautasítás pénzbüntetéssel sújtható; senki sem kényszeríthető a tagság újból való elvállalására közvetlenül megelőző négy évi szolgálat után. A kerületi tanács részben mint közigazgatási bíróság, részben mint közigazgatási hatóság működik; elnöke a kerületi tisztviselő (Bezirksbearate), ki az üléseket rendszerint havonkint egyszer összehívja, szavazatjoggal, szavazategyenlőség esetén döntő szavazattal bir; a határozat hozatalára a kerületi tisztviselőn kivül legalább négy tag jelenléte szükséges. A közigazgatási törvényszék ötös tanácsban ítélő birói testület, mely részben mint felebbviteli, részben mint egyetlen fokú bíróság működik. Elnökének és bíráinak birói minősítéssel kell birniok; a szükséges pótbirák a főtörvényszék bírái közül hivatnak be, kik ezen működésükért sem működési pótlékban, sem jutalomban nem részesülnek. A közigazgatási bíróságok — első fokban a kerületi tanács, második fokban a közigazgatási törvényszék — hatáskörébe utalt nyilvánjogi vitás ügyeket az 1884. június 14 én kelt törvény 2-ik szakasza huszonöt pontban sorolja fel, melyek közül kiemelendők a következők: ly\. a községi polgárjogra való igény és annak törvényes következményei, a polgárok sorába való fölvétel; 2. a községi polgárjoggal járó haszonélvezetek és a magánosokat a községgel szemben megillető, közjogon nyugvó igények, valamint a polgárjoggal járó haszonélvezet jogából a haszonélvezőknek egymás közt keletkező jogviszonyai; ^3. a községi czélokhoz való pénz és személyes szolgáltatások, a szövetkezeti kiadásokhoz való hozzájárulás; az elkülönített határok szükségleteihez való hozzájárulás; az összetett községek egyes helységeinek járulékaránya; 4. a községi tisztségek elvállalásának kötelezettsége, a szolgálati idő lejárta előtf való