Képviselőházi irományok, 1892. XIV. kötet • 482-512. , IX-XV. sz.

Irományszámok - 1892-498. Törvényjavaslat az irodalmi vagy művészeti művek szerzői jogának kölcsönös oltalma végett Nagy-Britániával 1893. évi április hó 24-én Bécsben kötött államszerződés beczikkelyezése tárgyában

498. szám. 155 rendelkezéseihez alkalmazkodnak és azok ellen annál kevésbbé lehetett kifogást tenni, mert az 1884: XVI. t.-czikk 17. §-a szerint Magyarországban a fordítási tilalom időtartama csak 5 év. A III. czikk az olasz szerződésben nem foglaltatik ugyan, de az angol kormány kívánatára aggály nélkül felvehetőnek mutatkozott'azért, mert az 1884: XVI. t.-czikk 8. §~a is akképen rendelkezik, hogy irói fordított míívek a jogosulatlan többszörözés, közzététel és forgalomba helyezés ellen az eredeti művekkel egyenlően védetnek. A IV. czikk az olasz szerződés 2. czikkének felel meg. Az V. czikk, hasonlóan az olasz szerződés 4. czikkéhez, határozottan kidomborítja Magyarország államiságát, mert e czikknek a szerzők részére a magyar állam által nyújtott védelemre vonatkozó rendelkezései eltérnek azoktól, melyek az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részéről biztosított védelemre nézve Nagy-Britániával szemben irányadók. Eltérnek pedig abban, hogy míg Ausztria csak azon föltételek és alakszerűségek betöltését kívánhatja, melyeket annak az aljamnak törvénye állapit meg, a hol a mű először megjelent: addig a magyar korona országaiban a szerzői jogok élvezete attól függ, hogy be legyenek töltve azok a föltételek s alakszerűségek, melyeket Nagy-Britániának, s azok is, melyeket Magyarországnak törvényei és rendeletei szabnak meg. Irodalmi viszonyaink közt ugyanis kívánatosnak mutatkozik, hogy azok, a kik hasznos külföldi műveket akarnak lefordítani, a belföldön szerezhessenek tudomást arról, vájjon a szabad fordítást a szerzőnek vagy jogutódának fordítási joga nem gátolja-e és igy előnyös volt a magunk számára megfelelő alakban kikötni azt, hogyha a fordítási jog a magyar törvény értelmében eszközlendő beiktatással fentartva nincs, a fordítás szabad legyen még akkor is, ha a fordítási jog fentartásához szükséges alakszerűségek- és föltételeknek a szerző vagy jogutódja Nagy-Britániában eleget tett. — Nem hagyható itt említés nélkül, hogy a jelen államszerződés V. czikke Magyarországra nézve még előnyösebb, mint az olasz szerződés 4. cz[kke, mert míg az olasz szerződés értelmében a nálunk megjelent míívek szerzői a végből, hogy Olaszországban védelemre tarthassanak igényt, nemcsak a magyar, hanem az olasz föltételeknek és alakszerűségeknek is kötelesek eleget tenni, addig a jelen szerződés értelmében arra, hogy a nálunk megjelent művek szerzői a Brit bkodalomban védelemre tarthassanak igényt, elegendő, ha pusztán a magyar föltételek- s alakszerűségeknek feleltek csak meg. A VI. czikkben, mely különben az olasz szerződés 5. czikkének mintájára készült, új a második bekezdés, mely a szerző egyéniségének megállapítására nézve az első bekezdésben foglalt rendelkezést akképen egészíti ki, hogy a bíróságok kétség esetén oly további bizonyítékok szolgáltatását követelhetik, a minőket az illető ország törvényei kivannak. Ez a kiegészítés helyes irányban való fejlesztése az első bekezdés rendelkezésének. A VII. czikk az olasz szerződés 6. czikkének felel meg. A VIII. czikk az átmeneti intézkedéseket tartalmazza és pedig e czikk A) pontja azokat, melyek az osztrák-magyar monarchiában, a B) pont pedig azokat, melyek a Brit birodalomban lesznek irányadók. Az A) pontban foglalt rendelkezések az olasz szerződés 7. czikkéből vannak átvéve, a B) pont intézkedései pedig az angol jogszabályoknak megfelelően vannak megállapítva. A IX. czikk 0 Brit Felségének azon gyarmatait és külbirtokait, melyekre a jelen szerződés rendelkezései nem alkalmazandók, oly megjegyzés kíséretében sorolja fel, hogy a rendelkezések kiterjeszthetők lesznek a felsorolt gyarmatok és külbirtokok közül azokra, a melyekre nézve ezt 0 Brit Felségének 0 Császári és Apostoli Királyi Felségénél levő képviselője, a jelen szerződés megerősitésére vonatkozó okmányok kicserélésének napjától számított két éven belül bejelenti. A magyar kormány gondoskodni fog, hogy a mennyiben ily bejelentések történnének, azok kellőképen közhírré tétessenek. 20*