Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.
Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről
440. szám. 53 döntendők el. A mennyiben tehát a hatóság a 108. §. alapján a mezőrendőri kihágás és kár tekintetében Ítéletet hozni illetékes nem volna, de a kihágás a most idézett belügy ministeri rendelet által megállapított hatóság illetékessége alá tartozik, abban az esetben ezen hatóság a kártérítés kérdésében is határoz, ha az 50 frtot meg nem halad, kétségkívül helyesebb lett volna a főszolgabíró illetékességét 50 frtig, azaz 100 koronáig terjedő károsítások eseteire kiterjeszteni, de miután az erdőtörvény is csak 30 frtot, azaz 60 koronát meg nem haladó károk esetében utalja az ügyet a főszolgabíróhoz, részemről sem kivántam az eddig követett elvtől eltérni. A 109., 110. és 111. §§. a kárdíjakról és a hajtópéuzekről intézkednek, a melyek szintén a kihágási eljárás keretébe tartoznak. A kárdíjak az erdőtörvényben, de igen sok külföldi törvényben is el vannak fogadva és előnyük az, hogy a ki a kárdíjjal megelégszik, annak a kár mennyiségét bizonyitani nem kell, mi által igen sok mezőőri kihágási ügy egyszerű letárgyalása és befejezése biztosítva lesz. A 112. §ban gondoskodni kell arról, hogy a hatóság előtt ki tartozzék felelősséggel, ha a kár családtagok, továbbá gyámság és gondnokság alatt álló egyének által követtetett el. Ezekért a családfők, gyámok és gondnokok, a cselédek által okozott károkért pedig a gazdák felelősek. A visszkereseti jog a cseléd ellenében a gazda számára fenmarad. A 113. §. a kár érvényesítése iránti jog elévülését 6 hónapban állapitja meg. Magára a büntethetőségre nézve elévülési időt nem kell megállapítani, mert az már a kihágásokról szóló 1879 : XL. t.-cz. 32. §-ában meg van határozva. A kár érvényesítése iránti jognak elévülésére azért állapíttatott meg csak 6 hónap, hogy a büntethetőség és a kártérítési jogra nézve ne legyen két elévülési idő. Hat hónap elégendő is arra, hogy az, a ki kárt szenvedett, ez iránti jogát érvényesíthesse, s ha e jogát annyi idő alatt nem érvényesiti, megérdemli, hogy azt elveszítse. Ha azonban a kártérítés már itéletileg megállapittatott, arra nézve a polgári törvények rendelkezései irányadók. Hasonló határozatot tartalmaz az 1879: XXXI. t.-cz. 89. §-a is. A 114. §. büntető igazságszolgáltatásunkban egy eddig szokatlan elvet fogad el, amely abból áll, hoery a büntetés községi közmunka alakjában is leszolgálható. A mezőrendőri kihágásoknak legnagyobb része csak kisebb jelentőségű levén, a mezőrendőri kihágások csökkentésére igen alkalmas eszköz a kihágót a büntetésnek közmunka alakjában való kiállására szorítani. Az igazságügyminÍ8ter ur a közmunkát kötelezőleg előirhatónak hazai jog viszonyainkra való tekintettel nem találván, csak annak a kimondásába egyezett bele, hogy az elitélt a büntetést elzárás helyett közmunkával is leszolgálhassa, mit ha az elitélt a felszólítástól számítandó 24 óra alatt teljesíteni meg nem kezdene és egymásután le nem szolgálna, ellene az elzárás alkalmazandó. A 116. §. azt a határidőt állapitja meg, a mely alatt a felebbezés beadandó; ezen kivül pedig meghatározza azon eseteket, a melyekben a felebbezés ki van zárva. A felebbezés kizárandó a közigazgatási hatóság Ítéletei ellen, ha a büntetés 10 koronát, vagy G gy napi elzárást meg nem halad, az elsőfokú közigazgatási bíróság ítéletei ellen pedig akkor, ha a büntetés 20 koronát, vagy két napi elzárást meg nem halad. Egyéb ügyekben, melyekben közigazgatási bíróság illetékes, az elsőfokú közigazgatási bíróság határozata ellen további felebbezésnek nincs helye. Ezek a határozatok oly kisebbszerű hozzájárulási kérdések körül mozognak, hogy azokkal a kir. felső közigazgatási bíróságot terhelni, valóban felesleges volna akkor, midőn azokban egyszer a közigazgatási elsőfokú, másodszor pedig az elsőfokú közigazgatási bíróság határozott. Illetékesség és közérdek szempontjából a kir. felső közigazgatási bírósághoz mindig helye van a felebbvitelnek.
