Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

38 440. szám. vidékeken, a hol a kanczaanyag nagyobb egyöntetűsége megengedi, ez a czél már most is szem előtt tartassék. Mig továbbá az oly átmenettel, hogy minden vidékre a lehetőséghez képest oly állami mének adatnak, a melyek fajtája a kanczaanyag minőségének megfelel, de vére már nemesitett, a kanczaanyag javításában meg van a kellő fokozatosság, másrészt a bár különböző fajtákhoz tartozó, de egyaránt nemes vérű anyagnak keverése által nem szenved érezhetőbb hátrányt a népies tenyésztésben legfontosabb szerepet játszó és legtömegesebb árúnak, a jó katonalónak előállítása sem. Kivételt képez azonban itt a hidegvérű nori, s esetleg más oly fajták tenyésztése, a melyeket a divat hosszabb-rövidebb időre felkap. Különösebben a nori fajtára nézve már most szorosabban megállapítandó lesz a tenyészkerület azért, mert ennek tenyésztése rohamosabban terjed, s mert ott, a hol a nori ló vére nemesebb lovakéval összekeveredik, az ivadék nemcsak hogy a katonai szolgálatra válik alkalmatlanná, de egyúttal az illető vidék egész tenyésztése is diskreditáltatik, a mi azután ugy honvédelmi, mint közgazdasági szempontból hátrányos. Ez okból a nori^ló tenyésztését a nagybirtokokra, a melyeken azt a marhatenyésztésünkben és forgalmunkban beállt változások mindinkább szükségessé teszik s azokra a vidékekre kell szorítani, a melyeken ennek a tenyésztésnek összes előfeltételei adva vannak, de ezeken a vidékeken egyidejűleg a nemes ló tenyésztésének támogatásával fel is kell hagyni. A 21., 22., 23. és 24. §-ok az apaállatok számának törvényhatósági meghatározásár ó az apaállatok elhelyezéséről, tartásáról, a költségek viseléséről és a kiadások fedezési módjáról intézkednek. E fejezet 25. §-a azon határidőt jelöli meg, mely alatt a községek a törvényhatóság által a 21. §. alapján meghatározandó apaállatokat beszerezni kötelesek. Bizonyos határidőnek meghatározása magában a törvényben azért szükséges, hogy a községek jó eleve készülhessenek a szükséges számú apaállatok beszerzéséhez. A törvény ezen határozott intézkedése mellett azonban módot kellett nyújtani arra, hogy egyes indokolt esetekben a 25. §-ban kitűzött határidőktől eltérhessünk s fel kellett hatalmazni a földmívelésügyi ministert, hogy kivételeket engedélyezhessen. A törvényjavaslat 27. §-ában gondoskodni kellett arról, hogy az eddig is működött járási állattenyésztési bizottságok fentartassanak. Az előterjesztett javaslatban ugyanis, a mint már előbb is kifejeztem, azt tartván szem előtt, hogy a jelenleg fennálló hatóságokhoz és szakközegekhez alkalmazkodjunk, a járási bizottságok hatáskörét, ugy a mintáz eddig is fennállott, a javaslatban is fentartottam. Ha a közigazgatási szervezet módosítást szenved és annak keretébe gazdasági szakképzettséggel biró hatósági közegek és hatósági szaktestületek illesztetnek be, akkor természetesen a 27. §. is elesik, mert az abban emiitett járási állattenyésztési bizottság teendőit valószínűleg más hatóságifszervezet fogja átvenni. A 30. §-ban határozott kifejezést kellett adnom annak, hogy saját anyaállataihoz, tekintet nélkül a tenyészkerület követelményeire mindenki tetszés szerinti apaállatot használhat, nehogy kétely férjen ahhoz, hogy a hatóságnak olyan tenyésztőknél, a kik önálló tenyésztéssel és önálló apaállat tartással foglalkoznak, beavatkozási joga van, miután a hatóságnak ilyen esetekben csak arra terjedhet ki a jogköre, hogy azokon az apaállatok a tulajdonoson kivtil más anyaállatoknál tenyésztésre ne legyenek használhatók. Ha azonban ily apaállat tenyésztés végett másoknak is átengedtetnék, ép ugy megvizsgálandó a járási bizottság által, mint a közös tenyésztésre használt apaállat. A »közös tenyésztés« kifejezés azonban nem érthető akként, hogy ha valaki, a ki önállóan apaállatot tart, azt cselédjeinek a bérükben engedélyezett anyaállatoknál is használatra bocsátja, ez közös tenyésztésnek tekintessék.