Képviselőházi irományok, 1892. XIII. kötet • 438-481. sz.

Irományszámok - 1892-440. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről

440. szám. 35 III. FEJEZET. Az állattenyésztésről. A földmívelésügyi kormány nem lehet közönyös az iránt, hogy bárki tetszése szerint rendezze be állattenyésztését; mert azok a kisebb gazdák, kiknek nem áll módjukban, hogy önállóan tartsanak apaállatokat, — áldozatul esnének egyesek kísérletezéseinek. Gondosan mérlegelve tehát az ország különböző vidékeinek szükségletét, befolyást kell gyakorolnia a kormánynak az állattenyésztés irányára. Ezt teszi valamennyi művelt állam; mert minél fejlődöttebbek a gazdasági viszonyok, annál nagyobb gondot kell fordítani fó'képen a szarvasmarhánál és lónál az állattenyésztés helyes irányára. Azért mindjárt a 20. §-ban kimondandónak véltem azt, hogy a földmívelésügyi minister által a szarvasmarhára nézve megállapított tenyészkerületeket, vagyis azt, hogy a hatóság az ország melyik részében mily állatfaj tenyésztését támogatja, — a törvény érintetlenül hagyja és csak a törvényhatóságnak a földmívelésügyi minister által jóváhagyott szabályrendelete utján módosíthatók a tenyészkerületek. A lovakra nézve a tenyészkerületeket a törvényhatóság meghallgatásával a földmívelésügyi minister határozza meg. A szarvasmarhára vonatkozólag már i 880-ban az orsz. gazdasági egyesület és más érdekeltek kérésére akkori hivatalelődöm szakértőket hívott össze és az egyes érdekelt vidékek véleményeit meghallgatván, megjelölte azon szarvasmarha fajtákat, melyek az országban tenyésztendők lesznek és az ország azon vidékeit, melyekben a kijelölt fajták tenyésztendők. A megjelölt fajták voltak: a hazai (magyar-erdélyi) a simmeuthali (berni) a kuhlandi, a pinzgaui, a borzderes jellegek és a karintiai fakó tájfaj. Ezeknek megfelelően határozta meg a tenyészkerületeket is. Természetes,hogy e megállapítást véglegesnek hivataléió'deim nem tekinthették; s a tenyésztési határokat sem törvény, sem pedig rendelet által nem akarták meghatározni, mert a gyakorlati élet által nyújtott tapasztalati eredményeket kívánták előbb bevárni, a miért a megállapodások egyelőre csak a földmívelési kormány által követendő irányelvnek tekintettek. Azóta 12 év alatt a mezőgazdasági viszonyok változásával párhuzamban a kijelölt tenyészfajták s a tenyészterületek beosztása is lényegesen változott. Ma az ország egyes vidékein helyesen tenyésztendő szarvasmarha-fajták a következők : 1. a magyar erdélyi fajta; 2. a pirostarka hegyi fajták (simmenthali, berni és az ezek után keletkezett tájfajták: pinzgaui és kuhlandi); 3. a borzderesek. Az úgynevezett »mariahofi« vagy karintiai fakó szőríí tájfajta tenyésztése nem vált be. Az 1880-ban az egyes marhafajták tenyésztésére készült területi beosztás, vagyis az úgynevezett tenyésztési kerületek szintén módosultak. Egyes tenyésztési kerületek határvonalainak kibővítése, illetve szűkítése a nyugoti fajták, vagyis a színes marhának felszaporodását és hazai marhánknak az azokkal űzött keresztezése folytán beállott tarkitását önként követte. Míg tehát az 1880-ban kijelölt beosztással szemben, daczára hogy időközben a szines marha egyik tenyészteni javasolt tájfajtája, a máriahofí elmaradt, a nyugoti fajták tenyésztési területe nagyobbodott, hazai marhánk tenyésztése mindinkább kelet felé és szűkebb körre szorult. Az ország ma az egyes szarvasmarha fajták tenyésztése szerint tényleg következőkép van felosztva: 5*