Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-399. Törvényjavaslat, Budapest fő- és székváros kerületi előljáróságairól

399. szám. 89 A másik újonnan rendszeresített állás a városbiróé. A kerületi elöljáróságok újjászervezésével gondoskodni kell a községi bíráskodás ellátásáról is, melyet jövőre nem bizhatni sem a kerületi elöljáróra, sem a fogalmazói teendők végzésére mellé beosztott tisztviselőkre. A községi bíráskodást eddig rendszerint egy esküdt végezte, az esküdti állások megszűntével a községi bíráskodás végzésére új állást kellett szervezni. Ezen állást a javaslat vávosbiró névvel tiszteletbeli állás gyanánt szervezi, melynek közelebbi feltételeit a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg. A törvény életbeléptével nélkülözhetlennek fog bizonyulni, hogy a külső végrehajtó szolgálat számára új tisztviselői állások rendszeresítessenek. A nyomozási ellenőrzés, helyi vizsgálatok, leltározásokkal kapcsolatos teendőket eddig az esküdtek végezték; ezen, a jó közigazgatás szempontjából kiváló fontossággal biró teendőkre jövőben hivatalnokokat kell alkalmazni. A javaslat ezeket külön nem emliti meg, miután ezek is benfoglaltatnak a 8. pont alatt emiitett segéd- és kezelő-hivatalnokok sorában. Az 5. §-hoz. Ezen szakasz a javaslat egyik alapvető intézkedését tartalmazza, mely szerint a kerületi előljáró, kinek állása minősítéshez köttetik, élethossziglan választandó. A minősítés szükségét a fent előadottak után bővebben fejtegetnem fölösleges. A kerületi elöljárónak élethossziglan való választása azon nagy jelentőségű teendők jellegéből folyik, melyek a kerületi előljáró hatáskörébe tartoznak. A kerületi előljáró mint az iparhatóság, a közegészségügyi, egészség-rendészeti és az állategészségügyi hatóság feje oly működést fejt ki, mely mélyen benyúl a polgárok életviszonyaiba. Ezen teendőknek megfelelő, a közérdek követelte módon való teljesítése csak akkor várható, ha a kerületi előljáró állása függetlenné tétetik az időközi választások esélyeitől. A szakasz módosítja az eddig követett választási eljárást, a mennyiben föntartja ugyan a kijelölést, de egészen más jelentőséget ad annak. A kijelölő választmány eddig tényleg jelölt oly értelemben, hogy csak az általa javaslatba hozottak voltak választhatók. A kijelölés jogának ily értelemben való gyakorlása föntartható nem lévén, annak újonnan való szabályozását hozom javaslatba. A minősitettség megvizsgálásának meg kell előznie a választást, és miután ezen vizsgálat nem bizható egy sok tagú nyilvános gyülekezetre, a kijelölő választmányt fönn kell tartani annak megvizsgálására, vájjon a pályázók birnak-e a törvényes minősítéssel. A kijelölő választmány jövőre teháf csak azon kérdés fölött fog dönteni, hogy a pályázóknak meg van-e a törvényes minősítésük. A kijelölő választmány erre vonatkozó határozata ellen meg kell adni a nélkülözhetlen jogbiztositékokat és ezért javaslatba hozom, hogy a bizottság kihirdetendő határozata, mely ezen felül az összes pályázókkal Írásban közlendő, felebbezhető a belügyministerhez. A felebbezés jogával élhetnek úgy a pályázók, mint a törvényhatósági bizottság tagjai és pedig az ügy természetéből kifolyólag nemcsak akkor, ha a határozat valamely pályázónak minősítettségét megtagadja, hanem akkor is, ha a minősítettséget meglevőnek itélí. Amiga közigazgatási bíróság fel nem állíttatik, addig ezen felebbezésekbirájacsak a belügyminister lehet; a közigazgatási bíróság felállításával azonban ezen teendő a bíróságra lesz ruházandó. A 6. §-hoz. Ezen szakaszban a választási eljárás szabályoztatik A kerületi elöljárói állás fontosságánál fogva a javaslat minden betöltendő állásra külön titkos szavazást és absolut szótöbbséget kivan. A 7. §-hoe. A kerületi előljáró, mint az egész kerületi közigazgatás feje, igen kiváló szereppel fog birni a törvényhatóság közigazgatásában és ehhez képest gondoskodni kellett arról, hogy KÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. XI. KÖTET. 12