Képviselőházi irományok, 1892. XI. kötet • 386-426. sz.

Irományszámok - 1892-398. Törvényjavaslat, a vallás szabad gyakorlatáról

68 398. szám. A b) pontban foglalt megszorításban a hivek érdekeit kivánja megóvni a szöveg, az egyházi testilletek netáni túlkapásai ellen. A szakasz végpontja az egyházi járulékok behajtásánál nem adja meg az állami segédkezést. Nem a polgári hatóságok kímélése volt a czél ezen intézkedés fölvételénél, hanem az, hogy a vallásfelekezetek saját, tulajdonképeni körükre, a lelkiismereti és erkölcsi eszközök kizárólagos használatára szoríttassanak. Felekezetek szerint máris túlságosan széttagolt hazánkban nem látszik kívánatosnak az, hogy könnyű szerrel alakuljanak ujabb és ujabb felekezetek, >ő\. ennél az állam is segítséget adjon. Nézetem szerint tökéletesen elég tétetik a lelkiismereti szabadság követelményének akkor, ha az állam nem állja útját az ujabb vallásfelekezet alakulásának, feltéve, hogy az, az előirt feltételeknek pontosan eleget tesz, de a felekezet további fennállhatásábao is tisztán a vallás erejére, a hivek áldozatkészségére utalja azt. 9. §. A mennyiben a törvényesen elismertnek nyilvánitandó vallásfelekezetek iskolákat tartani kívánnának s e tekintetben a szükséges rendelkezéseket jóváhagyandó szervezeti szabályaikban megteszik: a felállítandó iskolák, óvodák stb. jogállására a jelen szakasz ugyanazon rendelkezéseket terjeszti ki, melyek a társulatok által fentartott tanintézetekre nézve összes oktatásügyi törvényeinkben részletesen szabályozva vannak. Ezen rendelkezés az állam érdekeit az iskolaügy körül kellőleg biztosítja, az elismerendő vallásfelekezetek pedig abban — úgy hiszem — szintén megnyugvást találhatnak. 10. §. Az egyházi önkormányzat legalsó szerve: az egyházközség azon első rendes közvetítő, mely által a vallásfelekezet más testületekkel és az állammal érintkezésbe lép. Ezen szervek alakítása tehát legközelebbről érdekli az államot, s ezért szükséges, hogy azok létesítése, valamint az azokban később netán czélba vett minden változtatás a hatóság tudomására jusson. A szakasz második bekezdése az egyházközség szervezetében zsinórmértékül szolgáló helyi alapszabályok bemutatását kivánja meg. Az egyházközségi igazgatás berendezése már a vallásfelekezet szervezeti szabályaiban is helyet foglalhat, de ezenkívül szükséges, hogy minden egyes egyházközség is mutasson be egyházközségi önkormányzatában törvényül tekintendő szabályzatot, melytől a szakaszban megkívánt első követelményt, tudniillik az egyházközség területének megállapítását a következő 11. §. intézkedései indokolják, a második követelményt, tudniillik az elöljáróság szervezését pedig a helyes igazgatás követelményei és azon szükségesség indokolja, hogy más testületekkel vagy hatóságokkal való érintkezésnél legyen oly közeg, mely az egyházközséggel jogérvényesen képviseli. 11- §, Az egyházközségi illetőség megállapítása, melyet ezen szakasz rendez, azért szükséges, mert az illető egyházközséggel szemben természetszerűleg a hozzá való tartozáson alapulnak az egyes • hívőnek ugy jogai, mint kötelességei. A szakasz második bekezdésében foglalt intézkedést a jó rend s netáni félreértések kikerülésének tekintetei teszik kívánatossá. 12. §. Nagy fontossággal bir ama követelmények szabatos meghatározása, melyeket a lelkészekül alkalmazott egyénektől megkívánni az államnak is kiváló érdekében áll. Alig szükséges