Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről
310 370. szám. Az 50. §-hoe. A holttá nyilvánitás jogilag a természeti halállal azonos szempontok alá esik, következőleg épen ugy kell anyakönyvezés tárgyát képeznie, mint a természeti halálnak. Az 51—53. §§-ohhon. A mint az anyakönyvvezető a bejegyzést aláírásával ellátta, az perfektté válik. A közhitelesség, mely áz anyakönyv minden egyes bejegyzéséhez fűződik, feltétlenül megköveteli, hogy a perfektté vált bejegyzés megbolygatásoknak többé kitehető ne legyen, s a mennyiben a bejegyzés később tévesnek vagy hibásnak állíttatnék, ennek bebizonyítására egészen külön, garantiális eljárás rendeztessék be és csak az ezen eljárásra alapított birói rendeletre legyen szabad az anyakönyvvezetőnek a már tett bejegyzésen változtatást tenni. A biróság ez által őrévé lesz harmadik egyének jogainak, melyek az anyakönyvi bejegyzésektől függenek. Ilyen kiigazítási eljárásnak általában akkor van helye, ha valamely anyakönyvi bejegyzésen változtatás tétele azért válik szükségessé, mert téves vagy tudatosan hibás volt a bejelentés avagy annak, egyes adatai, melynek alapján az anyakönyvi bejegyzés történt. Kiigazítási eljárás alá nem tartoznak az oly esetek, midőn valamely bejegyzésnek utólagos megtétele (pl. 16, 49. §§.) avagy már bevezetett bejegyzéshez még be nem jegyzett adatok utólagos bevezetése (pl. 39. §.) válik szükségessé. Ezen esetekben a jelen törvényjavaslat vagy magára az anyakönyvvezetőre bizza a bejegyzést (39. §.), vagy fontosabb esetekben a felügyelő hatóság beleegyezésétől teszi azt függővé (16., 49. §§). A biróság előtti fórmaszerű kiigazítási eljárásra azért nincs szükség ezen esetekben, mert bejegyzés még nem volt, tehát bejegyzés által érdekelt jogok sincsenek, melyek megőrzéséről kellene gondoskodni. De fordulnak elő oly esetek is, midőn, noha a már tett bejegyzés adatait megváltoztató más adatokat kell bejegyezni, a kiigazítási eljárás betartására még sincs szükség, mert a változtatás szüksége nem az eredeti bejegyzésnek a bejegyzés idejében volt helytelensége vagy hibás volta miatt, hanem azon okból merül fel, mert az eredetileg helyesen bejegyzett adatokon később változás állott be (40. §). A mi magát a kiigazítási eljárást illeti, az előzetes tárgyalást legczélszerűbb közigazgatási utoh tartani meg. Ugy a tárgyalást megtartó közigazgatási hatóságnak, valamint a bíróságnak eljárása, mely utóbbi a peren kívüli eljárás szabályainak megfelelőleg lesz szabályozandó, részletesb rendezését leghelyesebben ministeri rendeletben nyerheti. Az 54—66. §§-hoz. Minthogy a személyi állapot nyilvántartása területi functio. szükséges, hogy a belföldön előforduló személyi állapotok, tekintet nélkül az azok által érdekeltek bel- vagy külföldi minőségére, egyaránt bejegyeztessenek a hazai anyakönyvekbe. Másfelől az államnak saját polgárai személyi alapviszonyairól, ha mindjárt az illetők távol tartózkodnak is, ismerettel birnia szükséges, a miből az következik, hogy magyar honosok személyi állapot változásai akkor is bejegyeztessenek a hazai anyakönyvekbe, ha azok nem belföldön történnek. Ez a két elv nyer az 54—56. §-okban kifejezést. * '.:: l Az 57—62. §§-hoz. Minthogy az anyakönyvek vezetése az összeség érdekében történik közhatalmi tekintély és biztosság mellett, joggal megkövetelhető az egyesektől az anyakönyvi bejegyzések alapját képező bejelentések pontos megtétele. S minthogy az ezen bejelentési kötelezettségnek meg