Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.

Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről

314 370. szártí. meghatározott közege bizassék meg az anyakönyvvezeté-sel; főieg azért, mert közigazgatásunk mai szervezetében nincs olyan közeg, a mely, mint pl. Francziaországban a maire, Olaszországban a sindaco, mindig és mindenütt alkalmas volna arra, hogy egyéb közszolgálati teendői mellett az anyakönyvvezetői tisztet is kellőleg ellássa. De nem tettem ily irányú javaslatot azon okból sem, mert, mint fentebi) már jeleztem, biztosítani kívántam azt, hogy az állami anyakönyvvezetőtől ebbeli megbízatása bármikor visszavonható legyen. Végül szükségesnek sem láttam ilyen irányú rendelkezést a javaslatba felvenni, mert a magyar társadalom a maga soraiból,képes számba vehető mennyiségben szolgáltatni oly elemet, mely az anyakönyvvezetés functióját elvégezni képes. Ezen szempontok bírtak annak javaslatba hozására, hogy az állami anyakönyvvezetők egyrészt a hivatali elem sorából, másrészt a társadalom alkalmas egyénei közül vétessenek. A hivatali elem sorából azokat, kik hejyi ismereteiknél, valamint működésük helyén élvezett tekintélyöknél fogva az anyakönyvvezetői tiszt vitelére legalkalmasabbaknak ígérkeznek, nevezetesen a főszolgabírót, szolgabírót és a községi elöljárókat, az anyakönyvvezetői tiszttel való megbízatásuk esetére, annak elfogadására egyenesen kötelezendőknek tartom. Szükséges ez az intézkedés azon, már hangoztatott szemponton kivül, hogy a felsorolt tisztviselők első sorban alkalmasok az anyakönyvek vezetésére, azért is, mert ezen biztosíték nélkül előfordulhatna az is, hogy egyes vidéken csak nehezen lehetne alkalmas anyakönyvvezetőkre szert tenni. A 6. §-hoz. Ezen szakaszban biztosítani kívántam azt, hogy anyakönyv vezetők ül csak a megbízhatóság, erkölcsiség és műveltség megkivánlató színvonalán álló egyének legyenek alkalmazhatók. Különösen kiemelem a minősítést megállapító c) pontot, megjegyezvén, hogy az e pontban megállapítottnál magasabbat kívánni viszonyaink között alig lehet. A 7. §-hoz. Az az intézkedés, hogy lelkész állami anyakönyvvezető nem lehet, nem retorsio akar lenni. Az ok, mely miatt ezen intézkedést a javaslatba felveendőnek találtam, abban áll, hogy a lelkészek is vezetvén külön egyházi anyakönyveket, az állami anyakönyv vezetésével való netaláni megbízatás esetén a két különböző functio összezavarása állhatna elő, a mi az állami anyakönyveknek és azok megbízhatóságának kárára válnék. A 8. §-hots. Hogy az anyakönyvek vezetésében soha se állhasson elő fennakadás, a jelen szakasz az anyakönyvvezető és a helyettes egyidejű akadályoztatása vagy hiánya esetére állapit meg rendszabályokat. Czélszerűnek láttam e helyt is kiemelni, hogy az anyakönyvek mindig a székhelyen vezetendők; ily rendkívüli esetekben is tehát az ideiglenesen kirendelt idegen anyakönyvvezető az anyakönyvi kerület székhelyére köteles menni s nem vitetheti az anyakönyveket a maga székhelyére. A 9. §-hoz. Az anyakönyvi ügy állami jellegénél fogva, az anyakönyvvezetök részére a felmerülő szükséghez képest nyújtandó ellenszolgáltatásnak az államkincstár terhét kell képeznie. A 10. §-hoz. Ezen szakasz első felében foglalt azon elv, hogy az anyakönyvvezető közhivatalnok, csak ismétlése annak, a mit már a büntetőtörvény (1878 : V. t.-cz. 397. §.) annak idején