Képviselőházi irományok, 1892. X. kötet • 349-285. sz.
Irományszámok - 1892-370. Törvényjavaslat, az állami anyakönyvekről
310 370. szám. Azon tény, hogy egyes felekezetek anyakönyvvezetői megtagadták azon feltétlen engedelmességet a kormány rendeletei iránt, mely nélkülözhetlen előfeltétele annak, hogy állami teendőket végezzenek, szükségessé tette, hogy az előbb-utóbb ugy is elkerülhetetlen, önmagában helyes reform azonnal foganatosittassék. A jelenlegi rendszer, mely abban áll, hogy az egyház közege, mint közhivatalnok végzi egyúttal az állam leendőit, csak addig tartható fel, mig a hivatalos teendők terén összeütközés elő nem fordul. A mint azonban egyszer ellentét jött létre a közhivatalnok és lelkipásztor felfogása között, e rendszer túlélte magát. A mint a mostani felekezeti anyakönyvvezetők polgári kötelessége és vallásos felfogása közt Összeütközés támadt, ugy az állam -és egyház közötti jó egyetértés fentartása szempontjából, mint az anyakönyveknek az állami érdekek és törvényes követelményeknek megfelelő vezetése érdekében kötelességévé vált az államnak, hogy időveszteség nélkül az állami anyakönyvek behozatala iránt intézkedjék. Ezekben indokolván az állami anyakönyvek behozatalának szükségét, meg kell még emlitenem, hogy a kormány fent kivánja magának tartani a szabadságot az iránt, hogy az állami anyakönyvek rendjét ne egyszerre az egész ország területén legyen köteles élelbeléptetni, hanem engedtessék meg neki a successiv életbeléptetés is. Mert ha alapos megfontolás után arra a meggyőződésre jutott is a kormány, hogy az általános állami anyakönyvek állami életünk és közigazgatásunk mai állapotában az eredmény koczkáztatása nélkül bátran behozhatok, mégis természetes dolog, hogy az új intézménynek az életbe átültetése körül a kezdet nehézségeivel fog kelleni megküzdeni. Arra, hogy ezek a nehézségek mentől könnyebb szerrel és mentől biztosabban legyőzhetők legyenek, az által lesz mód nyújtva a kormánynak, ha előbb egyes helyeken lépteti életbe az új intézményt. Ezen egyes helyeken szerzett tapasztalatok alapján az állami anyakönyvek egyetemes gyakorlatba vétele tetemesen meg leend könnyitve. Minthogy azonban másfelől fontos közérdekek követelménye az, hogy az állami anyakönyvek berendezése hosszabb időre ki ne tolassák, a fokozatos életbeléptetésre véghatáridőül az 1894. év végét hozom javaslatba, a mely időre az új intézményt az ország minden részében életbe fog lehetni léptetni. Szükségesnek tartom még kiemelni azt is, hogy az által, miszerint az állam hivatásából folyólag és kötelességéhez képest állami anyakönyveket létesít, legkevésbé sincs érintve a vallásfelekezetek azon joga, hogy külön egyházi anyakönyveiket továbbra is vezethessék. A különbség csupán az lesz, hogy ezen egyházi anyakönyvek ezután csak egyházi czélokra fognak szolgálni s közhitelességgel birni többé nem fognak, mert a közhitelesség az állam saját anyakönyveit fogja illetni; viszont azonban az állam sem fog semminemű befolyást venni az egyházi anyakönyvek vezetésére. Végül még az állami anyakönyvek intézményével az államra háruló költségek iránt kívánok megközelitő tájékozást nyujtaui. Ezen tájékozás azért lehet csak megközelitő, mert a költség kérdése szorosan összefügg az alakítandó anyakönyvi kerületek számával és azzal, vájjon hány kerületben lesznek az auyakönyvvezetéssel közhivatalnokok megbízhatók, kik anyakönyvvezetési teendőiket mint mellékhivatalt fogják teljesíteni, és hány kerületben kellend külön csak ezen feladattal megbízandó anyakönyvvezetőket kinevezni. Az állami anyakönyvi kerületeknek a törvény 2. és 3. §-ai szerint leendő megállapításánál a következő elveket szándékozom szem előtt tartani: 1. A törvényhatósági joggal felruházott városok, Budapest kivételével, valamint a rendezett tanácscsal biró városok külön-külön egy-egy anyakönyvi kerületet fognak képezni. Nem szükséges a városokat több anyakönyvi kerületre felosztani, mert az anyakönyveknek egy
