Képviselőházi irományok, 1892. VII. kötet • 226-287. sz.

Irományszámok - 1892-249. Törvényjavaslat, az országos nemzeti kiállitás költségeinek fedezéséről

249. szám. 55 Ugyanis az Í885. évi budapesti országos kiállítás pénzhiányának fedezésére vonatkozó 1887 : XIX. t.-cz.-ből és annak indokolásából kitűnik, hogy ezen kiállítás összes költségei — az átfutó tételek levonása után — 3.530.323 frt 41V2 krra; összes bevételei az állami, fővárosi és egyéb segélyekkel (220.714 frttal) együtt — szintén levonva az átfutó jellegű tételeket — 1,728.340 forint 66 krra rúgtak s igy a végleges pénzhiány 1,801.982 forint 7572 krajczárt tett ki. Tekintetbe véve már most azon körülményt, hogy a kiállítás czéljaira kiszemelt városligeti területen létező három állandó épület — (az iparcsarnok, a műcsarnok és a királypavillon) — az újabbi kiállítás czéljaira — természetesen megfelelő átalakításokkal, illetve kibővítésekkel ismét használható, — továbbá tekintve, hogy a kiállítási terület nagy része ma már feltöltve van s a szükséges utak, világítási és vízvezetékek is részben már rendelkezésre állanak, ugy, hogy a már kész létesítmények értéke bízvást tehető 800.000 forintra, azon valószínű eredményt helyezhetem kilátásba, hogy a most tervezett kiállítás, az eredménynek minden koczkáztatása nélkül, az államnak kisebb hozzájárulásával és az alkalomhoz teljesen méltóan lesz rendezhető. Igaz ugyan, hogy az újabbi általános országos nemzeti kiállítás, tekintettel épen azon alkalomra, melynek megünneplése czéljából tartandó lesz, most jóval nagyobb keretben van tervezve, mint 1885-ben, azonban azt hiszem, hogy vérmes remények nélkül is jóval nagyobb bevételre is lehet számítani, a mit teljesen indokolttá tesz a főváros népességének időközben beállott nagymérvű szaporodása, a személyszállítási vasúti tarifáknak az utazást megkönnyítő nagymérvű leszállítása, nemkülönben a lakosság vagyonosodásának emelkedése s a mindezek alapján várható nagyobb látogatottság és nagyobb jövedelem valamennyi kiállítási bevételi ágnál (térdíjak, italkimérés, vasépületek értékesítése stb.). Ezen feltevésből kiindulva és a viszonyok által követelt okszerű takarékosságot szem előtt tartva, remélhető, hogy a rendezendő nemzeti kiállítás a fent előirányzott 1,000.000— 1,100.000 forintnyi állami segélyt teljesen alig fogja igénybe venni és ezen okból az állam hozzájárulását nem is egy vissza nem térülő, határozott összegben kívánom megállapítani, hanem a költségek fedezéséről oly biztosítási alap létesítése által óhajtok gondoskodni, melyhez az állam 1,000.000 frttal járulna, melyhez azonkívül a fő- és székváros már 100.000 frtot megszavazott, és a melyhez esetleg még más körök is készséggel hozzá fognak járulni. Minthogy azonban a kiállítás jövedelmei csak a kiállítás megnyitása után folyhatnak be, ellenben a kiadásnak nagyobb része már az előző években teljesítendő lesz, szükséges, hogy az állam a biztosítási alapot a törvényjavaslatban említett időben és megfelelő részletben bocsássa rendelkezésemre. K részletek olykép állapíttattak meg, hogy azok az államháztartás mérlegét ne zavarják s épen azért azok, a pénzügyministerium vezetésével megbízott ministerelnök úrral egyetértőleg tett javaslathoz képest a pénztári készletekből lennének fedezendök. Kiemelendönek tartom, hogy a mennyiben ezen biztosítási alap kiállítási czélokra teljes összegben nem vétetnék igénybe, illetve a mennyiben a bevételek kedvezőbben alakulnának, a biztosítási alapnak csak aránylagos része használtatnék fel, a többi része pedig a kiállítási ügyek lebonyolítása után az államkincstárnak visszatérittetnék s igy az állam hozzájárulása megfelelően apadna. Nem szenved kétséget, hogy az 1,000.000 frtnyi hozzájárulás az állam részéről nagyobbmérvű áldozatnak tekintendő; minthogy azonban hazánk ezeréves fennállása ünnepének keretéből egy oly kiállítás, melyen nemzetünk szellemi és anyagi fejlődését és annak jelen álla-