Képviselőházi irományok, 1892. VII. kötet • 226-287. sz.

Irományszámok - 1892-238. Törvényjavaslat a ragadós tüdőlob irtásáról

538. szára. 21 tendők, illetőleg az állatbirtokosoktői mindaddig beszedendők, és az összes kártalanítási kiadásokat előlegező államkincstár javára elszámolandők, mig az irtásnak végleges sikerrel való teljes befejeztéig felmerült és az államkincstár által előlegképen fedezett összes kártalanítási költségeknek felerésze a kincstár javára ezen járulékokból meg nem térül; azzal a megszorítással, hogy e járulékoknak az államkincstár javára elszámolandó téritményképen való beszedése hat évnél hosszabb időre nem terjedhet. A kincstár által előlegezett kártalanítási összeg megtérülte után, — illetőleg a hat év leteltével, a fizetendő járulékok összege az eredetileg kivetett járulék egy ötöd részéig — kivételesen a szükséghez képest még lejebb is — mérsékelhető. Az utóbbi alapon befolyó, valamint a kincstárnak megtérítendő összegen felül, beszedett kártalanítási járulékokból begyült összegek törvényhatóságonkint elkülönítve lesznek kezelendők hasonló czélokra szolgáló kártalanítási alapok gyanánt. 6. §. Ezen kártalanítási alapok létesítése czéljából az illető törvényhatóság területén (a jelen évben deczember hó végéig, azután pedig) évenkint az illető év január hó végéig megállapítandó létszámhoz képest: minden 6 hónapnál idősebb szai vasmarha után az olyan birtokosra, kinek ugyanazon községben nincs több mint tiz darab 6 hónaposnál idősebb szarvasmarhája, darabonkint 10 kr.; az olyan birtokosra pedig, kinek ugyanazon községben több mint 10 drb ilyen szarvasmarhája van, darabonkint 20 kr. kártalanítási járulék fog kivettetni. Ezen járulékok a közadók módjára lesznek beszedendők és kezelendők. Az e czélból történő állatösszeirások helyességének biztosítása, a befizetések határidejének megállapítása és általában a beszedés körül követendő eljárás szabályozása tekintetében az illető törvényhatóságok meghallgatása után, a földmivelésügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti utón fog intézkedni. 7. §. A ragadós tüdőlob-betegség kiirtása czéljából levágott állatokért a tulajdonos nem kap kártalanítást: a) az olyan beteg állatokért, melyek 6 hónapnál rövidebb idő óta lettek az országba behozva, és melyeknek az ország területén történt befertőzése be nem bizonyítható (1888 : VII. t. ez. 111. §.); b) gyári hizlalókban talált beteg állatokért; c) állatvásárok istállóiban vagy a vásártéren talált beteg szarvasmarháért; végül elveszti kártalanítási igényét a tulajdonos még akkor: 1. ha az állat megbetegülését vagy a betegség gyanúját az 1888 : VII. t.-cz. 23. §-a ellenére azonnal be nem jelentette; 2. ha a betegség behurczolása vagy elterjedése ellen tett intézkedéseket és kiadott rendeleteket egyáltalán nem, vagy hanyagul teljesítette. 8. §• A becslés és a kártalanítás körül követendő eljárás tekintetében az 1888 : VII. t.-cz. 107—112. §-ainak rendelkezései irányadók; azzal a különbséggel, hogy az elsőfokú hatóság azt a becslőt, a ki a közönséges értéktől feltűnően eltérő becsértéket véleményezett, visszautasíthatja és a felet új becslő kijelölésére utasíthatja. \