Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-223. Törvényjavaslat, kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való ideiglenes rendezéséről

M3. Szám. 185 szorítással mindazonáltal, hogy a mennyiben ezen meghosszabbításnak, illetve egyezménynek hatálya 1892. deczember 31-én túl terjedne, az előzőleg minden esetre alkotmányos tárgyalás végett a törvényhozás elé terjesztendő. Spanyolország tudvalevőleg vámtarifa rendszerét a2 1891. deczember 31-iki törvénynyel új alapra fektette s az 1892. február 1-én életbe lépett vámtarifája azon elven alapszik, hogy annak az első tarifa rovatban foglalt (maximalis) tételei azon árúkra alkalmazandók, a melyek Spanyolországgal tarifaszerzödéses viszonyban nem álló államokból származnak; ellenben a második tarifa rovatban foglalt (minimalis) tételek szerint az oly államokból származó árúk kezelendők, a mely államok a spanyol származású árúkat szintén a minimalis, illetve szerződéses tarifa tételekben, részesitik. De ez utóbbi tételek alkalmazása tekintetében fenn van tartva a spanyol kormánynak még azon joga is, hogy azokat csak az általa kívánatosnak vélt kellő viszonosság ellenében engedélyezze. A spanyol kormányt, midőn a velünk és a többi államokkal fennállott kereskedelmi szerződéseit 1892. évi február hó 1-ére felmondotta, e szerint azon czél vezérelte, hogy külkereskedelemi és vámpolitikai viszonyainak szabályozására magának az emiitett időponttól kezdve szabad kezet biztosítson. Teljes rendelkezési szabadságát azonban az új vámtarifa rendszer életbe léptetésekor még nem nyerte vissza, mert három állammal, úgymint Nagy-Britanniával, Németalfölddel és Oroszországgal (a spanyol-finnországi forgalmat illetőleg) kötött kereskedelmi szerződései, nem mint a többi szerződései, már 1892. február 1-én, hanem csak 1892. június 30-án jártak le, s minthogy Nagybritanniát a Spanyolországgal 1886. évi április hó 26-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés szerint azon jog illette meg, hogy a Nagybritanniából, származó árúk Spanyolországban ugyanazon vámtételek szerint kezelendők, mint a melyekben a Német- és Francziaországból származó árúk Spanyolországnak ez utóbbi államokkal fennállott és 1892. február 1-én lejárt szerződései alapján részesültek, Spanyolország kénytelen volt ugy Nagybritanniával, mint Németalfölddel és Oroszországgal szemben az azokkal fennálló szerződés lejártáig, vagyis 1892. június 30-ig fen tartani azon alapot, a melyen ezen szerződések annak idején megköttettek, úgy hogy valamennyi szerződéses tételeit, tehát az 1892február 1-én hatályon kívül lépett spanyol német-franczia tarifát is, az említett három állammal szemben az utóbb megjelölt időpontig érvényben kellett tartania. Ily viszonyok között Spanyolország a f. é. február hó 1-én lejárt tarifaszerződését nemcsak velünk, hanem Belgiummal, Németországgal, Olaszországgal, Svájczczal és Svéd-Norvégországgal 1892. június 30-ig meghosszabbitván, ezen időpontig a szeszvám kivételével, élvezetében maradtunk az 1892. február 1-ét megelőzőleg érvényben állott spanyol szerződéses tarifának. Az 1892. év.i február hó 1-én életbe lépett egyezményben egyébként a spanyol kormány biztosított bennünket, hogy ezen ideiglenes egyezmény tartama alatt szeszünkre is a legalacsonyabb vám fog alkalmaztatni, a mely azon államok valamelyikének, a melyeknek szerződései f, é. február hó 1-töl kezdve szintén meghosszabbittatnak, Spanyolország részéről netán nyújtatni fognának. A törvényhozástól nyert felhatalmazás alapján azt tartottuk szem előtt, hogy addig is, mig kereskedelmi viszonyainknak Spanyolországgal való végleges rendezése sikerül, ezen országgal legalább a folytonosságot biztosító ideiglenes megállapodás létesíttessék. Ez alapon jött létre először is a f. é. január hó 29-én kötött kereskedelmi és hajózási egyezmény, mely a ministeriumnak f. é. február hó 16-án kelt rendeletével a »Budapesti Közlöny« f. é. február 16-iki 37. számában közzététetett, s mely által, mint arra fennebb utaltam, a Spanyolországgal 1880. évi június hó 3-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés 1892. június hó 30-ig meghosszabbíttatott. K.ÉPVH. IROMÁNY. 1892 — 97. VI. KÖTET. 24