Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

i7« Ím. szám. 8. és 9. §. Az általános indokolás során kifejtettekből szükségszerűen következik, hogy a fizetési meghagyással szemben lehetőleg megkönnyítendő az ellenmondás, —- különösen azoknak a súlyos jogkövetkezményeknek elhárítása végett, melyeket az esetleg minden alapot nélkülöző követelésnek az adós meghallgatása nélkül keletkezett birói határozattal való sanctionálása maga után von. Ehhez képest a 8. §. szerint az ellenmondás szóval vagy Írásban terjeszthető elő, — se mellett a javaslat 19. és 20. §-ai arról gondoskodnak, hogy az ellenmondás előterjesztésének alakja lehetőleg egyszerű legyen. Az ellenmondást azért nem szükséges indokolni, mert az ellenmondás — mint fennebb említve volt — nem az érdemleges védelem eszköze, hanem csakis annak külső kifejezése, hogy az adós azt a feltevést, hogy a követelés nem vitás, megdönteni akarja. De az ellenmondás indokainak előadását azért sem lehet kívánni, mert a hitelező sem terjeszti elő részletesen azokat a körülményeket, melyek a kereset teljes előadásához szükségesek. Az ellenmondás rendszerint annál a bíróságnál terjesztendő elő, mely a fizetési meghagyást kibocsátotta. Annak megálJapíthatása végett: vájjon a fizetési meghagyás végrehajtható-e s ha igen, mily mértékben? a bíróságnak tudnia kell, vájjon az adós élt-e az ellenmondás jogával vagy sem? De a javaslat 9. §-a — az adós érdekének szem előtt tartásával és kapcsolatban a birói illetékesség kérdésének szabályozásával (2. §.) — módot nyújt, hogy a bíróság kerületén kívüli helyen lakó vagy tartózkodó adós annál a bíróságnál terjeszthesse elő az ellenmondást, mely a kézbesítés végett megkerestetett; — a nélkül, hogy ezzel a megkeresett bíróságra számbavehető munkateher hárulna. Hasonlóan meg van engedve, hogy a végrehajtás folyama alatt a végrehajtás foganatosítására kiküldöttnél vagy a végrehajtás foganatosítására megkeresett bíróságnál is lehessen az ellenmondást előterjeszteni (12. §.). 10. §. Az ellenmondás megtételére nyitva álló első határidőnek lejártával beáll a fizetési meghagyás végrehajthatósága; — feltéve természetesen, hogy az adós a fizetési meghagyásnak az emiitett határidő alatt ellent nem mondott. A javaslat általános elvi álláspontja szerint csak a záros határidő lejárta előtt előterjesztett ellenmondás akadályozhatja meg, hogy a fizetési meghagyás végrehajthatóvá váljék; — s ugyanazért a végrehajtás el lesz rendelhető, ha az ellenmondás az első határidő lejárta után, bár a második határidőn belül terjesztetett elő. Ezt — mint láttuk — az immár a valószínűség látszatával biró követelés biztosításának szempontja indokolja. A végrehajtás elrendelésének alapját a fizetési meghagyás képezi, s ez okból a bíróság nem térhet vissza a végrehajtási kérelem elintézésénél a fizetési meghagyás kibocsátása kérdésében döntő körülményekre, hanem csakis a végrehajtás elrendelésének alaki előfeltételeit, — a kézbesítés megtörténtét és az ellenmondás hiányát -— vizsgálhatja. Ebből kiindulva: a végrehajtás elrendelése egy önálló birói cselekmény, mely mindkét félre nézve sérelmessé válhatik annyiban, a mennyiben a végrehajtást elrendelő végzés a fizetési meghagyás tartalmától eltér. A végrehajtást elrendelő végzés ellen e szerint nemcsak a hitelező élhet felfolyamodással, hanem az adós is, bár ez utóbbira nézve az ellenmondás előterjesztésének végső határideje (12. §.) még le nem járt. Az adós a még rendelkezésére álló ellenmondással leronthatja ugyan a fizetési