Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

222. szám. 173 Az előadottakhoz képest a javaslat mellőzi az individualisatio fogalmának doetrinalis alapon való elhatárolását, s az individualizálás eszközeit nem meriti csupán a követelés alapjának jogi elemeiből. A jog és jogviszony szerint való meghatározás elméleti szabálya helyett általánosságban a követelés megalapítását kívánja. Elvi álláspontját az által jelzi, hogy a követelés alapjának nem részletes előadását vagy kifejtését, hanem csakis megjelölését követeli, a mi alatt első sorban csakis az egyes tények jogi resultatumának, a jogviszonynak, s a jogérvényesítés irányának, vagyis a jogviszonyból levezetett concrét jogigénynek megnevezése, szóval t a követelés alapjának jogi minősítése érthető. Magától értendő azonban, hogy ennek a megjelölésnek szabatosnak kell lennie, azaz oly adatokat kell magában foglalnia, melyek a követelésnek individuális jellegét feltüntetik, a jogviszonyt concretisálják. Hogy mennyi kivántatik ehhez a követelés alapjának egyes ténybeli elemeiből, az a fenforgó esettől függ, — se tekintetben a gyakorlatra kell bizni a szükséges mérték alkalmazását. Mindenesetre szem előtt tartandó, hogy a hitelezőnek csak abban a terjedelemben és abban az alakban kell az esetet karakterizáló főbb mozzanatokat jeleznie, a milyenben azok a fizetési meghagyásnak rövidre szabott szövegébe felvehetők. Különös intézkedést tartalmaz a §. a nem pénzre irányuló követelések meghatározását illetőleg. A javaslat azt kívánja, hogy a hitelező adja elő a pénzösszeget, melyet a teljesítés helyett elfogadni kész. Ez azért szükséges, hogy a hitelező ne lépje túl az érték-határt, melyet az 1. §. megállapit. Az eljárás természete nem engedi meg, hogy a követelt helyettesíthető ingók és értékpapírok értékét a hitelező a kérelem előterjesztése alkalmával okirattal igazolja; azért oly megoldási módozatot kellett keresni, mely az adósra nézve lehetővé teszi, hogy abban az esetben, ha azt hiszi, hogy a követelt ingók vagy értékpapírok az 500 forintnyi maximalis értéket meghaladják, a kötelezettséget az 500 forintnyi pénzösszeg lefizetése által teljesítse. Másrészt pedig abban az esetben, ha a követelt ingók vagy értékpapírok kevesebbet érnek a hitelező által előadott pénzösszegnél: az adósnak módjában fog állani az előadott pénzösszeg helyett magukat a követelt tárgyakat természetben szolgáltatni. Mert a hitelező által előadott pénzösszegnek a fizetési meghagyásba való befoglalása sémmikép sem birhat az adósra nézve a kényszer jellegével. A fizetési meghagyásban foglalt utasítás csakis a tárgyak természetbeni szolgáltatására irányul, s a hitelező által előadott pénzösszeg felemlítése csak arra való, hogy az adós figyelmeztetve legyen, miszerint szabadságában áll a természetbeni szolgáltatás és az előadott pénzösszeg fizetése között választani. Ez a választási jog feumarad a végrehajtás folyamán is, mert a végrehajtás csakis a követelésbe vett, határozott mennyiségű helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok kiadása iránt rendelhető el és foganatosítható (végr. törv. 214. s köv. §-ai), s mert a javaslatnak félre nem magyarázható szövege szerint (»az adós kötelezettségének ama pénzösszeg fizetése által is eleget tehet* 5. §.) a szóban forgó esetben nem lehet szó vagylagos marasztalásról, mely a teljesítési határidő eltelte után a választási jogot a hitelezőre ruházza át (végr. törv. 219. §.). A választási jog mindvégig az adóst illeti meg, s csakis arra való, hogy ellensúlyát képezze a hitelező ama jogának, hogy az ingók és értékpapírok természetbeni szolgáltatására vonatkozó követelését az érték előleges igazolása nélkül érvényesítheti a jelen kivételes eljárás keretében (v. ö. a 10. §-t). Az 1. §. indokolása kapcsán már említve volt, hogy a bírói közreműködést meg kell tagadni, ha már magának a kérelemnek tartalma gyengíti a föltevést, hogy a követelés nem fog vitássá tétetni. Azokon az eseteken kivül tehát, a melyekben a bíróság az eljárás tárgyi keretének túllépését avagy saját hivatalból vizsgálandó illetékességének hiányát észleli, vagy a midőn a kérelmet az eljárás megindítására alaki szempontból alkalmatlannak találja: a javaslat 4. §-a szerint visszautasítandó a kérelem, ha — az abban előterjesztetteket tárgyi szempontból