Képviselőházi irományok, 1892. VI. kötet • 193-225. sz.

Irományszámok - 1892-222. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról

164 222. szám. Melléklet a 222. számú irományhoz. Indokolás, „a fizetési meghagyásokról" szóló törvényjavaslathoz. A) Általános indokolás. A jogkereső közönség érdeke s a bírói teendők lehető kevesbitésének igazságügy-politikai szempontja egyaránt javasolják, hogy az egyszerű ügyekben lehetőleg egyszerű legyen a jogérvényesítés alakja. Az ügy egyszerű voltának meghatározásánál rendszerint a követelés alapja, alakja s egyszersmind a követelés tárgyának értéke irányadó; — s erre vezetendő vissza a különbség, melyet a polgári peres eljárást szabályozó törvények s a sommás eljárás reformját czélzó, immár a képviselőháznak bemutatott törvényjavaslat a rendes, a sommás és a kisebb polgári peres ügyekben követendő eljárás között megállapítanak. Kétséget nem szenved azonban, hogy az ügyet nem csekély mértékben egyszerűsiti a magatartás is, melyet a követelő félnek ellenfele tanúsít. TTa a fél, a ki ellen követelést támasztanak, a követelés valóságát nem kifogásolja vagy épen elismeri: a biró munkája a legtöbb esetben csak arra szorítkozik, hogy megállapítsa, vájjon a concret esetben a jogérvényesítési kényszer alkalmazásának alaki előfeltételei fenforognak-e? Vitás kérdés megoldásáról, tulajdonkepeni bírói cognitióról ily esetben nem igen lehet szó. Tapasztalás szerint igen nagy azoknak az eseteknek a száma, a melyekben alperes a tárgyaláson meg nem jelenik, vagy a kereseti követelést elismeri, vagy védelem helyett csupán fizetési haladékot kér, esetleg csak a tárgyalás előtt elégiti ki a követelést, — a melyekben tehát birói eldöntést megkívánó jogvita fenn nem forog s a per anyagi előfeltételei nincsenek meg. Egyáltalán nem indokolt, hogy ezekben az esetekben, a melyeknek túlnyomó része a pénzbeli s különösen a liquid követelések behajtására irányzott keresetekre esik, a jogérvényesítés szükségszerűen ugyanazoktól az alakiságoktól függjön, a melyek a peres eljárás alkatrészeiül vannak megszabva, — s hogy a jogérvényesítési kényszer alkalmazását: a végrehajtást, mellőzhetlenül ugyanazok a cselekmények — kereset, tárgyalás, ítélet — előzzék meg, a melyek a vitás jog meghatározásának, ténybeli megalapításának és birói elismerésének, s e szerint a vitás kérdések elintézésének eszközét képezik.