Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-183. A pénzügyi bizottság jelentése, „az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának további lemélyitése tárgyában” benyujtott törvényjavaslatra

183. szám. 2*1 í-sö meVéklet a 183. számú irományhoz. A közlekedésügyi bizottság JCAöXl Lfcífefcí) „az aldunai Vaskapu-zuhatagon át épülő csatornának további lemélyítéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. «. Ezen törvényjavaslatban a kormány felhatalmazást kér, hogy a Vaskapunál épülő hajó zási csatorna egy méterrel mélyebbre, mint eredetileg tervezve volt, azaz összesen a legkisebb vizszine alatt három méterig lemélyittessék. Minthogy ezen lemélyítés különös tekintettel Orsovára történik, magától értetik, hogy a csatornától Orsováig terjedő folyamrészben is a sekélyes helyek lemélyítése és a sziklacsúcsok eltávolítása által hasonló mélységet kell biztosítani. Ennek megfelelően bizottságunk a törvényjavaslat czímét és első szakaszát olyképen módosította, hogy kimondassák, hogy a tervezett lemélyítés a csatornában és a csatornától Orsováig terjedő egész hajóúton fog keresztülvitetni. Ezen ujabb munka költségei másfél millió forinttal vannak előirányozva, ugy, hogy, a jelen törvényjavaslat elfogadása esetén, a Vaskapu szabályozására a törvényhozás által ideiglenesen engedélyezett összeg 9 millióról 10*5 millióra felemeltetnék. A dolog természetében fekszik, hogy ezen ujabb másfél millió forint ép ugy fog megtérülni, mint a korábban megszavazott 9 millió, t. i. azon hajózási díjak által, melyeknek beszedésére a berlini szerződés 62. pontja az osztrák-magyar monarchiát felhatalmazza. Magyarország részéről tehát itt nem áldozatról van szó, hanem csak oly előlegről, mely a nevezett nemzetközi szerződés értelmében megtérülni fog. Midőn bizottságunk ezen törvényjavaslat bírálatába bocsátkozott, mindenekelőtt konstatálta, hogy a most tervezett pótmunkát nem műszaki, hanem közgazdasági és forgalmi szempontok indokolják. Konstatálta továbbá azt, hogy ezen pótmunka —melyre a kormány a helyszínén munka közben tett tapasztalások után és a csatorna építésénél elért siker következtében magát elhatározta — a Vaskapuszabályozás eredeti tervének egészét nem változtatja. Annyira nem változtatja, hogy ha a törvényhozás bölcsesége most elhatározná, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat el nem fogadható, akkor az eredeti terv minden változtatás nélkül keresztülvitetnék. Keresztülvitele után pedig teljesen meg volna oldva az a probléma, mely az 1888. és 89-ik évi a Vaskapu szabályozására vonatkozó törvények megalkotásánál a törvényhozás előtt állott. Ez a probléma az volt, lehetővé tenni, hogy az oly merülésű hajók, milyenek a Közép-Dunán