Képviselőházi irományok, 1892. V. kötet • 158-192. sz.

Irományszámok - 1892-178. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a sommás eljárásról” szóló törvényjavaslatra vonatkozólag

144 Í78. szám. vagy törvényes képviselőjét, illetőleg mind a kettői) a csődtömeg pereiben pedig a közadóst vagy pedig á tömeggondnokot, illetőleg mind a kettőt hallgassa-e ki eskü alatt. Ha a bíróság valamelyik félnek kihallgatását elrendelte, a másik fél szintén kihallgatandó, ha ez iránti kérelmét az eskü letétele előtt előterjesztette. A bíróság azonban az egyik fél megesketése előtt hivatalból is elrendelheti a másik fél kihallgatását. Ha a biróság mind a kétfélét kihallgatja: a kihallgatás után a 96. §. rendelkezéseinek figyelembevételével dönti el, hogy melyik felet bocsátja vallomásának esküvel való megerősítésére.^ »96. §. >Ha valamely döntő ténykörülményre nézve más bizonyíték fenn nem forog, a biróság első sorban a bizonyító fél ellenfelét hallgassa ki, hacsak utóbbi maga nem kéri a bizonyító félnek eskü alatti kihallgatását, mind a két fél kihallgatása esetében is rendszerint a bizonyító fél ellenfelét bocsássa a biróság az esküre, a bizonyító felet pedig csak akkor, ha a fenforgó körülményeknek a 64. §. szerinti mérlegelése után úgy találja, hogy az ellentétes vallomások közül a bizonyító fél vallomása mutatkozik valószínűnek; avagy ha az ellenfél a vallomástétélt vagy az eskü letételét megtagadja. Ha a ténykörülményről csak a bizonyító félnek van közvetlen tudomása, vagy esküre csak a bizonyító fél bocsátható (91., 98. §§.); ezt a biróság az ellenfél beleegyezésének esetén felül csukákkor bocsáthatja esküre, ha a 64. §. szerint mérlegelendő oly ténykörülmények forognak fenn, a melyek a bizonyító fél vallomásának valóságát támogatják. Ha a döntő ténykörülményre nézve a bizonyíték kiegészítése válik szükségessé, a biróság a per körülményeihez képest belátása szerint itéli meg, hogy a bizonyító felet vagy ellenfelét bocsássa-e esküre (98. §.)« A feleknek tauukép kihallgatását a bizottság, az eredeti javaslattól eltérően ujolag szabályozta. A döntő kérdés az volt vájjon az eskü általi bizonyítás, a mely perjogunknak évszázados intézményét képezi, abban az alakban, melyben azt a törvényhozás 1868-ban megállapította, a perjognak akár részleges, akár egész teljében eszközlendő megváltoztatásakor fentartható-e vagy sem ? Mielőtt a bizottság magát a fennálló eskü általi bizonyítás rendszerének eltörlésére elhatározta, kötelességének tartotta vizsgálat tárgyává tenni azt, vájjon magát az intézményt, ha az ujabb szabályozásnak vettetik alá, ha azok a hiányok, melyeket a gyakorlat kiderített, orvosoltatnak, a bizonyítékok szabad mérlegelésének rendszerébe beilleszthetni-e vagy sem? Figyelemmel kisérte a bizottság azon ujabb törvényhozásokat, melyek az eskü általi bizonyítást a szabad bizonyítási rendszer mellett fentartották; s azon meggyőződésre jutott, hogy azon szabályozások, a melyek ezen rendszerekben foglaltatnak, a gyakorlatban ép oly kevéssé kielégítők, mint az, melyet az 1868 :LIV. t. ez. tartalmaz. Vizsgálat tárgyává tette a bizottság a kérdést abban a tekintetben is, vájjon az eskü általi bizonyítás nem mellőzhető-e teljesen? De az ez irányú törvényhozások megfigyelése azon eredményre vezetett, hogy az eskü teljes mellőzése szükségessé tesz más intézkedéseket, melyeknek elfogadására alig volna kilátás. Az egyik abban áll, hogy ha az eskü és a feleknek tanukép kihallgatása mellőztetik, a nyomozás elvét a polgári peres eljárásban sokkal nagyobb mértékben kell érvényre juttatni, mintsem az azon traditionalis felfogásoknak megfelelne, a melyekkel végtére is a törvényhozásoknak egy új törvény megalkotásánál számoluiok kell. Szükségesnek látszott továbbá, hogy a felek megjelenési kötelezesttége, illetőleg ezen kötelezettség megtagadása súlyos következményekkel járjon és követendő lett volna azon törvény, hozások példája, a melyek az esküt és a feleknek eskü alatti kihallgatását mellőzték, de a polgári bírónak megadták azon jogot, hogy a felet, a ki a perben konokul tagadott és valótlan előadásokat tett, a megfelelő szabadságvesztés-büntetéssel sújtsa.