Képviselőházi irományok, 1892. IV. kötet • 96-157. sz.
Irományszámok - 1892-96. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyi miniser jelentése, az országgyüléshez, az osztrák veretű egyesületi egy és két tallérosok ügyében
96^ szám. 3 Ezen bennünket fenyegető baj ellen a magunk részéről semminemű óvó intézkedést sem tehettünk volna, mert a szóban levő egyesületi tallérok hazánkban azon a jogczímen képezvén törvényes fizetési eszközt, hogy ausztriai értékűeknek is nyilváníttattak, általunk forgalmon kivül helyezhetők nem lettek volna, és mert a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával 1879-ben létrejött egyezmény az ezüstnek csupán a magánosok részére való kiveretését szüntetvén meg, s a két állam kormányainak az ezüst kiveretésre való jogát egyáltalában nem korlátozván, — nem állott volna módunkban megakadályozni azt, hogy a német birodalomból esetleg ekként beözönlő egyesületi tallérok egész mennyisége a cs. kir. kormány által itt használatban levő ezüst pénzre átveretvén, forgalomba bocsáttassák. Ezekre való tekintettel ezélszerfínek mutatkozott egyezkedés útján keresni a kérdés megoldását, még pedig annál inkább, mert remélni lehetett, hogy a német császári kormány nem fog elzárkózni ama körülmény méltánylása elől, hogy az osztrák veretű' egyesületi tallérok csaknem kizárólag a német birodalom területén forogván, a német forgalomnak tettek szolgálatot. Mihelyt tehát értesültem arról, hogy Németország ezen tallérokat forgalmon kivül fogja helyezni, az osztrák pénzügyminister úrral egyetértőleg érintkezésbe léptem a német császári kormánynyal, annak a bevonandó egyesületi tallérok mikénti felhasználására vonatkozó szándékait megtudandó, s midőn ezen előleges érintkezés alkalmával azt tapasztaltam, hogy a német császári kormány hajlandó a kérdésnek egyezkedés útján való olyatén megoldására hogy a kérdéses egyesületi tallérok beváltásából eredoleg a német birodalomra háruló kárnak, — a mennyiben ez az osztrák veretű egyesületi talléroknak névleges forint értéke és azok ezüst belérteke közötti különbözetben jelentkezik — bizonyos része átvétessék — hozzájárultam ahhoz, hogy ez irányban tárgyalások indíttassanak, mely tárgyalások eredményeként létrejött a következő egyezség: »A!ólirottak, a császári és királyi osztrák-magyar nagykövet, gróf Széchényi és a német császári külügyi hivatal államtitkára, Biebersteini báró Marschall, kormányaik jóváhagyásával az ausztriai veretű, azaz az 1867. év végéig az osztrák-magyar monarchiában vert egyesületi tallérokat illetőleg a következő határozmányokban egyeztek meg: I. Ausztria-Magyarország kormányai átvesznek a német császári kormánytól nyolcz kétharmad (8 8 /3) millió tallért ausztriai veretű egyesületi tallérokban, vagy kettős tallérokban, következő feltételek alatt: 1. Az átvétel három egyenlő részletben történik 1892., illetőleg 1893., illetőleg 1894. április elején. 2. Az egyes évi részletek a birodalmi bank készletéből Berlinben vagy Boroszlóban Ausztria-Magyarország kormányai által kiküldendő egy tisztviselő jelenlétében elvitetvén Bécsbe, a cs kir. állampénztárba szállíttatnak. A szállítási és biztosítási költségek a szerződő felek közt akkép osztatnak meg, hogy az osztási alapot a Berlintől, illetőleg Boroszlótól Oderbergig és Oderbergtol Bécsig terjedő útvonal képezi. A tisztviselők napidíjait és útiköltségeit minden kormány maga viseli. Az átvett egyes részletek ezután a bécsi cs. kir. fó'pénzverő-hivatalnál be fognak olvasztatni. A német császári kormánynak joga van egy tisztviselőt kiküldeni, hogy az a beolvasztásoknál jelen legyen. 3. A császári királyi ausztriai kormány a küldeménynek Bécsben való átvétele ellenében legott az átvett összeg ellenértékét kiszolgáltatja osztrák értékű papírpénzben, az egy tallér egyenlő másfél forint osztrák értékű értékarányban. •í*
